Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

méri ki műszerével a közeli református templom tornyából, s ez az út a maga 8600 ölével az Osztrák-Magyar Monarchia leghosszabb teljesen egyenes útja volt. Ha Auguszt nem számítjuk, könnyen hihető, hogy Kelemen József tanyájában a szomszédok, harcostársak gyakran beszélgethettek 1848-1849ről, erősítve ezzel a helybeli és családi hagyományok vonalát. Babits Mihálynak, a költő atyjának már házassága előtt is volt szőlője: a helyi sajtó szerint 1882-ben hasztalanul kíséreltek betörni tanyájába, mert az erős, vasalt ajtó ellenállt.

15 A feltehetően kicsiny birtok talán a vagyonszerző orvos dédapától öröklődött, noha tizennégy testvérrel kellett osztozniuk Engel Rozália bajai polgárnő gyermekeinek. Babits nagyapja bizonyíthatóan foglalkozott szőlőtermesztéssel és borászattal, nevét ott találjuk 1856-ban az országban elsőként alakult Szegzárdi Borkereskedő Részvény Társulat aláírói között. A kereskedelemnek ez a formája nem lett igazán sikeres, helyette maradt az a boralkuszi (másképpen cenzár-) rendszer aminek Babits gyermekkorában maga is tanúja.

16 Távoli kereskedők helyi képviselői meghitelezték a vételt, lepecsételték a hordót, a teljes összeget pedig az üzlet lebonyolításakor fizették. A cenzárok között puskaművestől kezdve kiskereskedőkig és vincellérekig szinte minden réteget megtalálunk, abban mindenesetre megegyeztek, hogy kellően leszorították az árakat nagyobb részesedésük reményében. Ezért érzi azt Babits a Curriculum vitaeben, hogy az egyik borkereskedőt sem utálták jobban a másiknál. A gyermek Babits számára azonban még nem a '48-as hagyományokat vagy az üzletet jelenti a szőlő, hanem a táj élményt, benne megannyi különlegességgel. Az egyik a Szerenádban is megjelenő őszike, amelynek leírását két helyről is ismerjük a korabeli sajtóból.

17 Ha most a későbbi, 1901-es Boda Vilmos-cikkből idézünk, annak az is oka, hogy ezt akár Babits is olvashatta. „Hermann Ottó majd tudományos készültségével (...) egész határozottan meg fogja mondani, hogy mi a természetrajzi neve és minő életet folytat ez a kis szürke állat, melyet vidékünkön őszikének neveznek s mely nyár végén, pontosan akkor, midőn a szőlőbogyó tarkulni kezd, megkezdi átható, vontatott, mélabús cirpelését s azt abba nem hagyja addig, míg a szőlő édes musttá nem változva megszűnt a zöld tőkét tarkítani". Valószínű, hogy az 1904 szeptemberében keletkezett Egy teknő itt a völgy az ég alatt kezdetű versben is az őszike, azaz a tücsök bús énekéről szól, mikor azt írja „Egyébként már elállt a bogárnyöször". Babitsék szőlejéből láthatjuk a táj további részleteit is: „TömöttBartina gömbölyűfarát I hetykén már lila égbe tolja távol", s az sem véletlen, hogy ajellegzetes dombról éppen ez a szexualitást idéző kép jut a szőlőben Babits eszébe. Számos helyen leírja, hogy a meglibbenő szoknyák alól kivillanó női test látványa éppen itt ötlött szemébe. A Szekszárdi kadarkában már súlyos betegen kér15 Betörés=Szekszárd Vidéke. - 2. évf. 17. sz. (1882. ápr. 20.) - 2. p. 16 „ Télen jött a zsidó, csizmásan, kilábolt a hegyre, s megnézte a pincében a borokat. "(Curriculum vitae) = Esszék, tanulmányok, 682. p. 17 Tolnamegyei Közlöny (A továbbiakban: TMK). - 8. évf. 45. sz. (1800. nov. 7.) - 3. p. és Boda Vilmos: Az őszike = TMK - 29. évf. 34. sz. (1901. aug. 22.) - 1-2. p. 268