Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

T. Mérey Klára: Tolna megye úthálózata és a mellettük fekvő települések a 18-19. század fordulóján • 209

lője Kliegl Sándor Jutalmas áron " kész a szükséges murvát és követ rendelkezésre bocsátani. A megye ezt kőfejtőkkel és puskaporral bányásztatja ki. 4. Amíg ez elkészülhet, addig az „úti Comissarius"-t arra utasítják, hogy járja be az utakat, vizsgálja meg a hidakat, lápokat és töltéseket, s ha valami hiányosságot tapasztal, akkor a munkások és fuvarosok „kiállítása ", kirendelése tárgyában forduljon a járások főszolgabírójához. 5. A Helytartótanács által javasolt szakmunkát a megye megrendelte Pestről.

113 Ezt követően valóban intézkedések egész soráról adnak hírt a levéltár számára átadott iratok, melyek mind arról tanúskodnak, hogy a katonai felmérést végzők javaslatai elkerültek a megye ügyintézőinek asztaláról a községekben, de -, mint ahogyan erre már a katonai „megfigyelők" is utaltak -, sok mindennek állta útját az ember és a pénz hiánya. Csak utalásszerűén értesülünk az utazás biztonságának problémájáról. Az erdőkön áthaladó utak megszüntetésének gondolatát - úgy hiszem - nemcsak a nedves utak sugallták, hanem az is, hogy Tolna nagy erdőségei is megfelelő oltalmat nyújtottak a betyároknak. Itt ugyan a telepesfalvak sokasága miatt, amelynek népe szavát sem értette a magyar betyároknak, kevesebb támogatást remélhettek a Jold népétől". A csárdák összeírását azonban ebben a megyében is elrendelték, bár kicsit később, mint Somogyban, de itt is feljegyezték azokat a kocsmákat, vendéglőket, csárdákat, amelyek „bátortalanok", vagyis csavargók és hasonló elemek tartózkodási helyei szoktak lenni. Az 1811-ben készült csárdajegyzék a földvári járás 28 településében 41 csárdát tüntet fel, volt olyan település, amelynek határában 4 kocsmát is találunk (Madocsa), de volt olyan, ahol egy sem volt. Általában az összeíró hangoztatja ezek „köztes "helyzetét, utak közötti elhelyezkedését, bár mindenütt megemlíti, ha azokban nincs meg a megfelelő biztonság. Általában azokban a csárdákban, melyeknek közelében lakott hely van kialakulóban (béresek, malom, pásztorok tanyája stb.) nagyobb biztonságot említ az ott-tartózkodók számára.

114 S ez a megjegyzés Tolna megyében több helyen visszatér, ellentétben Somogy megyével.

115 A dombóvári járásban 22 település határában tüntetett fel a megyei összeírás 1 vagy 2 csárdát, s ezeknek majdnem mindegyike „bátortalan "hely volt, magányosan álló csárdák, melyek a csavargóknak alkalmas tanyájuk lehet. Itt is találunk azonban uradalmi majorokat, malmok szomszédságában „barátságosának ítélt kocsmaépületeket. Hasonló a helyzet a simontornyai járásban, ahol hét, és a völgységi járásban, ahol hat település határában találunk l-l csárdát. Itt is nagyon lelkiismeretesen beszámolnak azokról a csárdákról, amelyek útmentében, de nagyobb településektől távol, nem voltak biztonságosak, míg mások, pl. a Ko113 Uo. 4:93/1814. 114 Uo. KI. 3:19/1811. 115 Vö. Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában. 1700-1848. Kaposvár, 1988.106-113. o. 252