Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

T. Mérey Klára: Tolna megye úthálózata és a mellettük fekvő települések a 18-19. század fordulóján • 209

Ezeknek az adatoknak pontossága valóban megkérdőjelezhető. Bonyhádot pl. az 1820-as években 647 ház alkotta, a lakóinak száma 4639 volt, L. Nagy adatai szerint. (A katolikusok és evangélikusok száma meghaladta az 1000 főt, s Tolna megyében akkor itt volt a legnagyobb zsidó közösség: 1662 fő!) Az Egyed-féle felmérés ezeket a száraz adatokat azzal egészítette ki, hogy e mezőváros lakosai magyarok, németek és zsidók, elsőként említve külön népcsoportként az izraelita lakosokat. Ez a felmérés kevesebbnek mondja a házak számát: 511, de a lakosok száma több, mint amennyit L. Nagy rögzített: 1803 katolikus. 1209 evangélikus, 387 református és 1324 izraelita. De élt ekkor még Bonyhádon egy 16 lélekből álló cigány csoport is. Jelöl Bonyhádon egy postaházat. Két országút is érintette: az egyik Pécsről Pestre, a másik Szekszárd felé haladt.

93 Az 1828. évi adatok azt sejtetik, hogy a két falu is nagy fejlődésnek indult 1810 után. Belaczon 51 házban 365 lakost, Kakasdon 131 házban 999 lakostjegyeztek fel L. Nagy munkájában. S hogy ezek nem lehetnek teljesen téves adatok, az is bizonyítja, hogy az Egyed-féle kérdőívre 1829-ben Belaczon 51 házban 486 lakost jegyzett fel a nótárius, Kakasdon pedig 123 házban 979-en laktak. Mindkét faluban és a velük együtt tárgyalt Ladományban is katolikus németek laktak. Az országút Kakasd és Belatz között vezetett el Pécsről Szekszárd és Tolna irányában. E településcsoport utolsó tagjaként említi a helységtabella Szekszárdot, amelynek hasonlóan csonka adatsorát jegyezték fel. Erről a mezővárosról már szóltunk, így ennek tárgyalását itt elhagyjuk. Beszélnünk kell azonban Dombóvár mezővárosról, amely két útnak is végpontja, de a kaposvári útnál tárgyalja a hadmérnök teljes adataival. Ez az út Taszár, Baté, Berki mezőváros, Csorna, Szabadi, Attala és Pula érintésével (mint a mai vasútvonal!) érkezik a Tolna megyei Dombóvárra. Ez a mezőváros 1786-ban 156 házzal és 1332 lakossal került feljegyzésre az első hazai népszámlálás anyagában. Feltűnő, hogy itt is közel kétszerese volt az idegenek száma a távollevőkének, és ez mindig munkalehetőséget jelent! Határában három puszta volt: Béka tó, Konda és Tüskés, amelyekben 8 házban 116-an laktak. Vályi Dombóvári ugyancsak mezővárosnak mondja, amelyben magyarok laknak. Földesura herceg Esterházy, lakosai katolikusok, akik az akkor még romosán álló Dombó vára alatt laktak, amely hajdan a Dombó nemzetségé volt. A Sár vize mellett fekvőnek mondja (ami nyilván tévedés), határa termékeny, vagyonjait Pécsett adhatja el jól. Első osztályú a határ.

94 A postalexikon kiemeli e mezőváros közelségét a Kapós folyóhoz. Saját plébániája van, s régi kastély romjai találhatók ott. Ez az oppidum az akkor már létrehozott dombóvári járásnak volt a névadója. Tolnától 48 óra távolságra 95 van. 93 Egyed... 57-60. o., 139-141. o. 94 Vályi i.m. I. köt. 509. o. 95 Crusius i. m. II. köt. 71. o. 243