Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

T. Mérey Klára: Tolna megye úthálózata és a mellettük fekvő települések a 18-19. század fordulóján • 209

Kis és Nagy Mányok adatait a hadmérnök összevontan közli, tekintet nélkül a köztük lévő távolságra, eltérésre. A házak számát 200-ra becsülte, az állatállomány - szerinte - a két településen 300 lóból és 400 igavonóból állt. Megjegyzi, hogy az út a községektől keletre haladt el, dominál, az átjárás nyitott, de télen nagyon rossz. Majos faluban 210 házat, 300 lovat és 450 igavonót jegyeztek fel, az áthaladás széles volt és jó, mindkét oldalról átjárható. Ha ellenőrizni akarjuk ezeket a feljegyzéseket, úgy tűnik, a mérnök adatai nem tartalmaznak túl nagy eltérést a későbbi, hivatalosnak mondható adatoktól. L. Nagy Harczon katolikus filiális templomot említ, 69 házat és 532 katolikus lakost jegyzett fel. Az Egyed-féle kérdőívre a bíró és az elöljárók 67 ház meglétét jelentették be és a lakosságszámot 516-ban határozták meg. Ezek mind katolikusok voltak. Állításuk szerint országút nem halad át a falun, amely völgyben fekszik, egy utcából áll és rendezetlenül van építve. Magyarok lakják, kiknek egy része engedelmes, „némely része makatsos "- írják ízesen. Kis Mányokon evangélikus templom, 68 ház és 507 lakos került feljegyzésre L. Nagy művében, s e lakosok zöme protestáns volt, csupán 8-8 katolikus, illetve izraelita vallásút jegyzett fel. Nagy Mányokon viszont a 149 házban élő 1000 lakos nagy többsége katolikus volt, csupán 4-en voltak protestánsok. Itt római katolikus templomot is feljegyzett L. Nagy. Az Egyed-féle kérdésekre adott válasz ezeket az adatokat annyiban hozza közelebb az olvasóhoz, hogy megtudjuk az elöljárók közléséből, hogy Kis Mányok 1829-ben 47 házból állt és 487 lutheránus lakosa német nyelvterületről települt be, nem értenek magyarul. Egy zsidó lakos is volt akkor a faluban. A község akkor két utcából állt, lapos helyen feküdt, völgyben, és nem volt országútja. Nagy Mányokon is nyugatról jött németek laktak, de ezek katolikusak voltak. 147 házban 1115-en éltek. Országos útjuk nem volt. A település lapos helyen feküdt, középszerű szőlőhegye volt. 1829-ben négy utcából állt. Majos faluban L. Nagy műve az evangélikus imaházon kívül 183 házat említ, amelyekben 1388 lakos élt, 4 katolikus és 14 izraelita vallású, a többi protestáns volt. A község jegyzője németek által lakottnak jelzi 1829-ben ezt a községet, amelyben 190 házban 1306-an laktak, akik közül 10 zsellér katolikus, a többi lakos protestáns, és nyilván jobbágygazda vagy kézműves volt. Említésre méltó, hogy a községben volt egy olajütő malom. Országút nem haladt rajta keresztül.

90 E négy település mindegyike kiesett az országúti hálózatból, s a hadmérnök mégis feljegyezte adataikat, katonai szempontból ez az út tűnt jól alkalmazhatónak. Harcz volt magyar, a többi betelepült németek alkotta falu volt, új település. A lakosok és a házak száma mindegyikben növekedett, s a hadmérnöki feljegyzés azt mutatja, hogy állatállományuk sem volt megvetendő. 90 Egyed... 103-104, 130-131, 182-183, 156-158. o. 241