Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

T. Mérey Klára: Tolna megye úthálózata és a mellettük fekvő települések a 18-19. század fordulóján • 209

népességével együtt közölte és ez 4986 fő volt. Ez a lélekszám a 18. századihoz képest jelentékeny növekedést mutat, s ezért erősen kétséges, hogy a hadmérnök rövid ismertetője valódi tényeket takar számaival. A becslése nyilvánvalóan kihagyta az uradalom minden javait. Ez a feljegyzés, amely 1829-ben készült, már azt is tartalmazza, hogy a mezőváros határában jelentékeny juhászat folyik.

20 A hadmérnöki jelentés egyetlen juhot sem tüntetett fel a határban. Somogy megyében ekkor már jelentékeny juhászatot mutatnak egyes határokban a számok. Ez a Településtáblázat - azokhoz képest - rendkívül szegényes adatokat közöl. Feltételezhető, hogy Tolna megyében a felmérést végző mérnök mást tartott kiemelendőnek, mint a Somogy megyében működő kartársa. A Tolna megyén áthaladó postaút következő állomása Szekszárd mezőváros volt, a megye székhelye. A

II. József korabeli népszámlálás már mezővárosként említi, amelyben 865 ház állott és 6290 lakos élt 1786-ban. Ez annyiban volt „különleges"település, mert a népszámlálás idején több mint ezer fővel laktak benne többen mint a jogi népessége, vagyis a „bejelentett", legális lakossága volt. Magas volt az „Idegen "-nek jelzett lakosok száma (1132 fő), és viszonylag alacsony az ideiglenesen távollevő katonák, vándorlegények, stb. száma (91 fő volt). A mezővároshoz egy praedium tartozott (Palánk), ahol egy ház állott, és abban öten laktak. A18-19. század fordulóján Szekszárd magyar és német „elegyes"mezővárosként került feljegyzésre Vályi András lexikonában. A földesúr a „Tudományi Kincstár" volt ekkor. A Sár vize mellett feküdt, Tolnától „egy jó magyar mértföldnyire". Megemlíti a lexikon a hajdani nevezetes és gazdag apátságát, a bencések kolostorát. A város nagy része 1795-ben leégett, „nevezetes székesegyházával együtt", de azóta felépült. Leghíresebb épülete a Vármegyeháza („várhoz hasonlító épület). Termékeny határa, nevezetes vörösborát külső országokba is „elhordják". Lakosai „kézi mesterségekkel és gazdálkodással élnek". „ Vagyonnyai külömbfélék. "

21 S bár ez a lexikon nem említi megyei központjellegét, elárulja ezt a megyeháza, s a róla alkotható egyáltalán nem egyszínű társadalmi és gazdasági kép. A város monográfiájából tudjuk, hogy a Vályi által említett nagy tűzvész 1794. augusztus 7-én pusztította el Szekszárd 600 házát és a magaslaton álló templomot. Az ezt követően újjáépült város már rendezett, átgondoltan és tervszerűen átépített település lett. Eltűntek a szalmatetős házak egy tucatnyi utcában, s ekkor alakult ki a mai városkép. E tűzi katasztrófa - a monográfia írója szerint - korszaklezáró jelentőségű volt.

22 Úgy tűnik, hogy a város hamarosan magához tért e súlyos csapás után. A postalexikon a század legelején kiemeli, hogy a dombóvári járásban fekvő mezőváros a Tanulmányi Alaphoz tartozik, római katolikus plébánia és re20 Egyed... 50-53. o. 21 Vályi i. m. III. köt. 344-345. o. 22 Dr. Szilágyi Mihály: Szekszárdakéseifeudalizmuskorában(1686-1847). In: Szekszárd város történeti monográfiája. 1. Szerk. K. Balogh János: Szekszárd, 1989. 160-161. o. 220