Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Hegedüs László: Kelet-Tolna települései (1500-1686) • 115

Cegléd mezővárosból, Dózsa segítő szószólója, meg legnagyobb bizalmasa, hogy aztán a következőkben a háború javaliója legyen, amint nekünk mondták. Györgyhöz, amint a Kardinális nem minden ítélet nélkül javallottá, tódult a nép megjelölésre, és rendezte megfontoltan gyakorlatlan seregét a váraknál való mozgásra, fegyverforgatásban, meg a nyíl felkészítéséhez. Kapitányt, meg a sereghez Parancsnokot adott, és pajzsokkalvalófelfegy érkezést aháborúhoz, amit a Király parancsára a városiak a várból állítottak elő... Midőn mert a jobbágyi közönséget a háború hírefölserkentette, elhagytaföldjét, a szent sereghez tódult, és Ura többnyire visszatartotta, meg az engedetlenségben kissé keményen, mely egyenlő vala, a bosszúállásra viselvén gondot... Innen ahol könnyebb volna az összejövetel haszna, kétfelé osztották a sokaságot, hogy Lőrinc Bácsba, Barnabás hogy Egerbe, összeköttessenek akik ott valának, a megjelölt keresztesekhez igyekezők, megadva a parancsolatot; ő maga két erős haddal Szegedre előremenvén, fel-alájáró Nemesektől bármikor körülfogva, csúfolkodván, meg kegyetlen levágással gyötörve-kikeltve nemes asszonyok, mind az ő szüzeik megszeplősítésére és tűzzel való ártásra, zsákmányolásra, és minden fosztogatásra bárhol, ahol megfordultak." - Tehát a nemesek kezdték az ellenségeskedést Jovius szerint. „Kalocsáról még május elején délnek vonult Nagy Antal keresztes hada. (Nagy Antal sárközi származású nemesember volt.) A bátmonostori uradalomhoz 27 falu tartozott, jobbágyai Baja mezőváros polgáraival nemcsak felkeltek uraik, a Várday család ellen, hanem a Dunán átkelve, Tolna megyében a pécsi püspökség és a fehérvári prépostság jobbágyait is felkelésre és csatlakozásra biztatták... A pusztítás nem kerülte el Tolna mezővárosát sem, noha polgárai a felkelők oldalán állottak. A bátmonostoriakhoz egy sor környező falu és egy mezőváros lakói csatlakoztak, s a megnövekedett sereg megrohanta Tolnát. Az utólagos kárbecslés alapján nem kevesebb, mint 3105forint és 27dénárnyi kár megtérítését követelte a városi hatóság a kereszteseken, illetve Lőrinc fehérvári prépost. Falvanként adták meg a fizetendő összeget: a legtöbbet Bajára, Bátára, Monostorra rótták ki, ami azt jelenti, hogy e helyek adták a legtöbb embert a Tolnán járt felkelő csapatba. Ugyanez a tábor, vagy ennek egyik szárnya jutott el a Tolna megyei Anyavára alá." írják a „Parasztháború 1514-ben "című könyv szerzői. A tolnaiakon és a bátaiakon kívül résztvehettek még a felkelésben a pécsi püspök birtokáról: Máza, Váralja, Nyárág, Györe, Görcsmény (Döbrököz mellett), Nosztány, Alsó- és Felső Papd, Láz, Mucsi, Kisfalud (Döbrököz környékén), a Regöly és Tamási közti Tomaj jobbágyai, a fehérvári prépostság és káptalan birtokáról: Inam, Fadd, a mellette fekvő Pabar, Gerjen, Vetle (Tolnától északra), Kölesd és Dunatur, Szentgyörgy, a Regöly melletti Somogy (később Somoly), a Dalmand körüli Pogány, s a Koppány vidékén fekvő Hidegkút jobbágyai. A dunaszentgyörgyieket később ott találjuk a Tolna megtámadása és kirablása miatt vád alá helyezett helységbeliek között: 71 forintot és 55 dénárt követelnek tőlük, tehát elég nagy összeget. 120