Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

része, az akkori nevén: Bohnyán.

36 Az oltalom nem tartott sokáig. 1541-ben Szulejmán szultán Buda felé vonultában elfoglalta a dunai hadiút mentén lévő várakat. A szekszárdi várba Kászon béget helyezte. E török helyőrség 1542-től állandó harcban állott a Tolna vármegyei magyar csapatokkal, akiknek viszont Werbőczy Imre, a középkori vármegye utolsó főispánja volt a vezére.

37 1543-ban Szulejmán Pécset is elfoglalta. Baranyában ekkor már csak Szigetvár maradt Ferdinánd király birtokában, a két megye egyesített igazgatása és vezetése ide húzódott vissza. A következő években Tolna nyugati felének várai is török kézre kerülnek, így Simontornya, Döbrököz és Ozora vára is.

38 A török által meghódított tolnai és baranyai részeket Maré és Szász harcosai portyázásukkal gyakran támadták. A török viszont be-betört és végigrabolta a magyar kézen lévő védtelen jobbágyfalvakat. 1542-ben például a Völgységet és a Hegyhátot pusztította. Tinódi Lantos Sebestyén erről így ír: „...Igen száguldanak, ők sokat rabiának, Az szegín községben sokat fogdosának, Kozári mezőre mikoron jutának, Ott ők megszállának, nagy vígan valának... "

39 A kozári mező a mai Egyházaskozár völgye. A menekülő nép hírül vitte Werbőczynek Kászon bég támadását. Werbőczy a szászi várból ekkor 225 lovassal és 200 gyaloggal a török után eredt. A kozári mezőn ütöttek rajtuk, s megverték őket. Tizenhat török foglyot ejtettek, a kor szokása szerint kilencven levágott török fejjel tértek vissza. Kétszázhúsz magyar rabot szabadítottak ki, kik a környék falvaiból estek fogságba. A györei hagyomány azt tartja, hogy a csata a szászvári határ Szalóság nevű dűlőjénél volt, mely Győrével is határos. E magas domb tetejéről törtek rá magyarjaink a völgyben elvonuló törökökre.

40 36 Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. Bp. 1897. III. kötet, 431. p. - Horváth J. Gyula- Tímár György: XVI. századi dikális konskripciók Baranya megyéről (1542,1551, 1564). Baranyai Helytörténetírás, 1972. Pécs, 1973. - A pécsi püspök birtokában Pötrőci János szolgabíró járásában, Tolna megyében 13 falut sorolnak fel, köztük Győrét is 6 portával. Lásd: Timár György: XVI. századi rovásadó-összeírások a mai Baranya megye területéről. In: Szita László szerk.: Baranyai Helytörténetírás, 1974-1975. Pécs, 1976.21-94. p. Zaz és Gywre együtt 6 és fél portával az 1564. évi rovásadóban, Gywrew 1542-ben 6 porta, 3 pauperes és 3 deserte. Papja kerületi esperes. Uo., 51., 55. és 57. p. 37 Vass Előd: A török kor. Tolna megye a mohácsi csatától a török kiveréséig. In: K. Balog János szerk.: Évszázadokon át. Tolna megye történetének olvasókönyve. I. kötet. Szekszárd, 1978. 99-199. p. Idézett hely: 101. p. 38 Uo., 102. és 107. p. 39 Legutóbbi szövegközlése: Tinódi (Lantos) Sebestyén: Krónika. Európa Könyvkiadó, Bp., 1984. 455-462. p. Eredeti és mai kottáját közzétette: Szabolcsi Bence: Tinódi Sebestyén dallamai. Pesti Könyvnyomda Rt., Bp. év nélkül. 7-8. p. 40 Györei néphagyomány, id. Bocz Istvántól, 1979. - „Szalósá" dűlőnél Szászvárott nem említi: Pesti János szerk.: Baranya megye földrajzi nevei. I. kötet. Baranya Megyei Levéltár kiadása, Pécs, 1982.166. p. 12