Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Kovács Péter: Egyetem vagy birtok (Bécs-Krakkó-Itália) • 221

A család első ismert őse Miklós lehetett, aki 1208-ban Vas vármegye is­páni tisztét viselte. 19 Salamon mester Dáró és Déshida (1298-ig) mellett Lindván (Vas vm.) is birtokos volt. 20 A vasvári várhoz tartozó föld 1214-ben már bizonyíthatóan a család (Miklós ispán) tulajdonában volt. 21 1263-ban IV. Béla király megerősítette Mojs (Béla herceg egykori tárnokmestere), va­lamint Miklós vasi ispán (Mojs testvére) fiainak, Miklósnak és Istvánnak az Ábrahámi monostor javára tett adományait. 22 1345-ben már Ábrahám (Tolna vm.) egyházának ius patronatusát is megszerezték (Szentmiklósi­Kaposfői)-Gereci Sándor fiaitól. 23 Mivel a család továbbra is jogot tartott az apátság birtokaira, érthető, hogy 1378-ban, amikór az ábrahámi apát számá­ra, királyi parancsra, két Dalacson (Bodrog vm.) található részbirtokot vissza akartak szerezni, miért tiltakozott Dárói Péter mester fia Zsigmond. 24 A Dárói Salamon mellett a családból István fiait, Pétert, Jakabot és Miklóst is magisterként említik. 25 1327-ben egy Tolna megyei földbirtok beiktatásánál Erzsébet királyné Dárói István fia Péter mestert rendeli ki, mint különleges küldöttet. 26 A családból Péter emelkedett a legmagasabbra. Barsi ispán és lévai várnagy (1350-43), a királyi aula tagja (1358-67), comes udvarnicorum (1358), királynéi lovászmester (1366-67), Tolna megye ispán­ja (1367-76), Fejér és Csongrád megyék ispánja (1367). 27 Testvérét Miklóst egy alkalommal királyi emberként említik. 28 1350-ben a királyi aula tagja. 29 Sajnos a rendelkezésemre álló okleveles anyagból nem lehet eldönte­ni, hogy Dárói Majos kinek volt a gyermeke. Feltehetőleg Miklós mester le­származottja lehetett. Életpályáját 1370-től ismerjük. Ebben az évben Dárói 18 Árpád-kori Új Okmánytár X. k. Közzéteszi: Wenzel Gusztáv. Bp. 1873. (Továbbiakban: Wen­zel) 210. sz. 1298. VI. 8. A somogyvári konvent oklevele. A birtokot 1309-ben 40 márkáért elzálogo­sították Henrik szlavón bánnak. Anjou-kori Okmánytár I. k. Szerk.: Nagy Imre. Bp. 1878. (Továb­biakban: Anjou-kori) 168. sz. 1309. X. 23. A somogyvári konvent oklevele. Déshida visszaváltása nem sikerült, mert nem adták oda a záloglevelet. Anjou-kori I. k. 184. sz. 1310. V. 5. A somogyvári konvent oklevele. 19 Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I.k. 1001-1270. Szerkesztette: Szentpétery Imre. Bp. 1923. (Továbbiakban: Szentpétery) 237. sz. 1208. II. András király oklevele. 20 Anjou-kori Oklevéltár II. 1306-1310. Szerkesztette: Kristó Gyula. Bp.-Szeged. 1992. 521. sz. 1308. XII. 17. A fehérvári káptalan oklevele. Ebben Dárói Gracerosus. (?) Mikós fia Salamon mes­ter 300 ezüstmárkáért eladta Lindva birtokot Omode fia Milós mesternek. 21 Szentpétery I. k. 292. sz. 1214. II. András király oklevele. 22 Szentpétery I. k. 1357. sz. 1263. IV. Béla király oklevele. Az adományok a következők voltak: Ab­raam, Olfalu, Both, Chyka, Thenguld, Kurd, Kerushyg, (Chipli) és Irug. 23 Fejér György: Codex Diplomaticus Hungáriáé Ecclesiasticus ac Civilis Budae, 1829-183., IX/1. k. (Továbbiakban: Fejér) CLXXVUI. sz. 1345. X. 18. A somogyvári konvent oklevele. 24 Fejér X/l. k. XCVIII. sz. 1378. VII. 14. u. A szekszárdi konvent oklevele. 25 Fejér IX/1. k. CLXXVffl. sz. 1345. X. 18. A somogyvári konvent oklevele. 26 A Héderváry-család oklevéltára I. k. Közlik: Radvánszky Béla és Zádovszky Levente. Bp. 1909. 32. sz. 1327. VEI. 1. A székesfehérvári keresztes konvent oklevele. 27 Anjou-kori VB. k. 288. sz. 1358. XII. 2. Visegrád. I. Lajos király oklevele (comes udvarnicorum). Engel Pál: Archontológia 1301-1458. Bp. 1994. Kézirat. (Továbbiakban: Engel) Ezúton is köszö­nöm a szerző segítségét, aki lehetővé tette, hogy munkáját használhassam. 28 Anjou-kori VQ. k. 98. sz. 1358. V. 8. Szécsi Miklós országbíró oklevele. 29 Engel: i. m. 225

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom