Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Kováts Jenő: Tolna (vár)megye állategészségügyi igazgatása és állat-járványvédelme 1780-1980 között • 165

igényei egyre fokozódtak. Ezért 1911-ben a földmívelésügyi kormányzat új beosztást készített. A 29.794/III.-2./1911. FM sz. rendelet alapján betöltötte az addig üresen lévő és az 1900. évi XVII. te. 24. §-ával szervezett m. kir. központi állat-egészségügyi felügyelői állást 1911. május l-jével és a teendők ellátásával Uhlarik Titusz m. kir. állat-egészségügyi felügyelőt bízta meg. Az új beosztás szerint 10 kerületet alkottak, ezek a következők voltak: Budapest déli kerület, Pozsony, Budapest északi kerület, Szombathely, Budapest nyugati kerület, Kassa, Debrecen, Temesvár, Kolozsvár, Brassó. Tolna vármegyét az V. kerületbe sorolták (Budapest nyugati kerület), idetartozott még Baranya, Fejér, Somogy és Veszprém vármegyék, valamint Pécs és Székesfehérvár törvényhatósági joggal felruházott városok. A kerület székhelye Budapest, kinevezett felügyelője Tátray János m. kir. állategészségügyi felügyelő volt. Érdemes megemlíteni, hogy Henk Imre, volt Tolna megyei M. K. állami állatorvos a Pozsonyi kerület felügyelője lett. Az I. világháború évei sok gondot okoztak az állat-egészségügyi szolgálat terén is. Különösen megmutatkozott ez a fertőző betegségek elleni védekezésben, de az állatforgalom ellenőrzésében, a megelőző védőoltások végzésében is. Mivel az állatorvosok jelentős része katonai szolgálatra vonult be, 1915-ben a Földmívelésügyi Minisztérium engedélyezte az oltóanyagok kiszolgáltatását és felhasználását okleveles gazdáknak és gazdatiszteknek olyan területen, ahol helyben nem volt állatorvos. 1917-ben hasonló megfontolásból átvehették a húsvizsgálatot a húsvizsgáló képesítéssel rendelkező községi elöljárók. Az állatorvoshiány miatt a háborús években rendkívül megszaporodtak az olyan fertőző állatbetegségek, melyek védőoltással megelőzhetők lettek volna (lépfene, sercegő üszök, sertésorbánc), 1919-ben nagymértékben elterjedt a ragadós száj- és körömfájás, mely országos járvánnyá terebélyesedett. A Magyar Tanácsköztársaság Belügyi Népbiztossága 47.500/1919. V.-b. sz. rendeletével 1919. április 9-én segélyt szavazott meg a székhelyükről távozni és így hivatalos működésüket abbahagyni kényszerült községi- és körállatorvosoknak. Ez napi 15 koronát jelentett, ehhez a család nagysága szerint további 5-15 korona járult. 1920-ban a Földmívelésügyi Minisztérium több körlevélben felhívta a megyék figyelmét a ragadós száj- és körömfájás terjedésére, ennek fő oka az állatorvosi vizsgálat nélküli állatszállítások és az elfojtó intézkedések hanyag végrehajtása volt. Közeledett ezenkívül Stájerország és Karinthia felől a ragadós tüdőlob, Bulgáriából a keleti marhavész. Rendeletet adott ki a minisztérium 23.300/1920. III. 3. sz. alatt a járványos nyirokérgyulladás elleni védekezésről. Külön felhívta a figyelmet a demarkációs vonal menti állatforgalom szigorú ellenőrzésére. A földmívelésügyi miniszter a 22.967/1920. III. 1. számú „körrendeletével" felhívta a figyelmet, hogy az állat-egészségügyi közigazgatás körében kibocsátott általános érdekű rendeletek egy része a tanácsköztársaság megszűntét követő időszakban postaforgalmi nehézségek folytán az érde183