Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)
Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5
Többek között a következőket írta: „...Az itteni református vallású német lakosság 1720-ik évben telepedett meg, jött Hessen-Casselből és Hanau Grófságból, az akkori földesúr Lymburgi GrófSty rum Maximilián Vilmosnak a meghívására...A midőn a németek bejöttek, tiszta református magyarság lakta ezen községeket...". Pesthy az adatokat a település jegyzőjétől Radó Schleiningtól vette. Ezzel az adattal Schleining a református német eklézsia anyakönyvében ismerkedett meg, ahova az 1720. évi telepítést Cristianus Zueck prefektus aláírásával, illetve hitelesítésével jegyezték fel. 2 A németségnek eszerint 1720. június 12. és 1722. május 29-e között kellett a faluba telepedni. 3 Az 1722-ben érkezett német telepesek, akik hesszeniek voltak, továbbvándoroltak, legalábbis egy részük. Áttelepedtek Kismányokra, onnan tovább Gyönkre. A kismányoki reformátusok és evangélikusok a lelkészválasztáson szembekerültek egymással, s ekkor Styrum-Lymburg gróf hívására a reformátusok Nagyszékelyben telepedtek le. Nagyobb csoportjuk azonban innen Gyönkre költözött. Valóságos körforgásban voltak. Nemcsak egyházi ügyekben támadt ellentéteik miatt álltak tovább, hanem a telkek már felosztásra kerültek a nagyszékelyi Lymburg-birtokon. 4 Pesthy adatait idézve Weidlein is rámutat arra a fontos településtörténeti tényezőre, hogy a református németek Nagyszékelybe történő telepítése annál is célszerűbbnek mutatkozott, mivel itt a századfordulót követően a betelepített magyarok is reformátusak voltak. 5 A vármegyei adószedői iratok is ezt támasztják alá. 1717. évi összeírás szerint 11 telepesjobbágy és ezeknek önálló háztartást képező rokonai (8 család) magyarok és kálvinisták. 6 Az 1720. évi számbavétel időpontjában még nem írtak össze németeket, így 1721-1722-ben kellett a faluba érkezniük. 7 2 Uo. 282. p. 3 Ezt erősíti meg: Történelmi Tár. 1909.34. p. Királyi határozat 1702-ben „grófSinsendorf Vencel" tulajdonában említi a falut, majd 1723-ban (helyesen 1722-ben - Szita L.) Mercy C. F. részére adják el. Uo. 36. p. A19. sz. eleji források némi pontatlansággal, de a lakosság nemzetiségi és vallási jellemzését is megadva említik a falut. Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben: „németajkú ref.falu, őseik a múlt században Hessen-Kasselből Keck Vilmos prédikátorukkal érkeztek. "Mivel a forrás nincs megjelölve gyaníthatóan a Pesthy-féle adatokat torzítják. (Keck Vilmos pap, Zveck Kristian uradalmi tiszt!) Korabinsky csupán annyit tud, hogy lakói németek, kik dohányt és szőlőt termelnek s LymburgStyrum tulajdona. (Korabinsky: Geogr. Hist. Lexikon 694. p.) Vályi: Magyarország leírása III. k. 343. p. szerint „lakosai katolikusok és reformátusok". Ludovicus Nagy: Notitiae geogr. Hung. I. k. 389. szerint a falu evangélikus egyház és lelkészség működéséről ismert. 68 rk. és (mivel nem tudhatta a pontos adatokat) 1965 protestáns, valamint 7 zsidót sorol fel. Thiele: i. m. II. k. 245. p. azt írja, hogy „nagy-németfalu, kisszékelyi leányegyház. Református templommal2040 ref lakos. 1836-ban Fényes Elek adatai alapján 2009 református és 300 evangélikusból állt a község népessége." (Fényes: Magyarország mostani állapotja statisztikai és geográfiai tekintetben. I. k. 319.) Ugyanő 1851-ben geográfiai szótárában pontosabb adatokat közöl minden kortársánál: „Német-magyarfalu Tolna vármegyében, 109 kath., 99 evang., 1840 ref, 10 zsidó. Mind magyar, mind a német református lakosoknak külön anyaeklézsiájuk van." (Fényes: i. m. II. k. 80. p.) 4 Weidlein i. m. 26. p. 5 Uo- 23- P6 TMÖL O 272 Domestica Conscriptio Inclity Comitatus Tolnensis pro Anno 1717. Nagy Székely. 7 TMÖL Conscriptio Regnicolaris 1720. Nagy-Székelyben 14 magyar háztartást jegyeztek fel. 150
