Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

Kistormás A török hódoltság utolsó évtizedében puszta hely volt, lakói valószínű elköltözhettek a korábban virágzó faluból.

1 A német betelepítés eseményeit első lelkészük Johann Marsilius Nicolaus Tonsor jegyezte fel, aki a települőkkel együtt érkezett. Az ő feljegyzései alapján dolgoztak a későbbi lelkészek, akik megörökítették az elindulást, a vándorlást az óhazából az új hazába érkezésig.

2 Schmidt János látványos kutatással tisztázta a kistormásiak telepítéstörténetét. A Hesszeni Staatsarchivum Darmstadt XI. jelzésű aktái között megtalálta a „werberek" (Verbuválok) által terjesztett és III. Károly által kiadott császári pátens eredetijét, továbbá a nyomtatott változtatót, amelyben a kivándorlásra szólítanak fel és a magyarországi viszonyokról tájékoztatnak. Ezt hasonlította össze a kistormásiak tulajdonában volt, s magukkal hozott pátenssel,

3 amely egy példánya volt a Hesszenben terjesztett iratoknak. Első lelkészük írta tehát le a telepítés történetét, a vándorlás menetét és módját. Mivel rendkívül szemléletesen mutatja be a keletre vándorlás történetét, nem tartjuk szükségtelennek egy jellemző részletét idézni:

4 „...a kistormásiak 1723 őszén verődtek össze különböző hesszeni községekből és határozták el magukat a kivándorlásra. Ez év őszén, szám szerint 69 család, kik részben Hesszen-Darmstadt grófságból, részben Nasszauból származtak, elutaztak Frankfurtba a császári királyi kommiszáriushoz, ki nem volt más mint Johan Georgius Müller kereskedő. Felolvastatták és megmagyáraztatták maguknak a császári-királyi pátenset. Mikor minden szükségessel tisztában voltak, s miután Magyarországon a könnyebb megélhetésre lehetőséget láttak, a rákövetkező télen eladták el nem vihető vagyonukat, s tavasszal vándorbotot fogva elindultak aggódó reménységgel szívükben Magyarország felé...". Előbb azonban a darmstadti származású Johann Marsilius Nicolaus Tonsort lelkészükké avatták és részére szabályszerű „hívást"állítottak ki. Mindjárt tanítót is választottak Friedrich ^^"személyében. Mint megszervezett csoport és gyülekezet indultak útnak 1724 márciusában. Marxheimben szálltak hajóra és egyfolytában Bécsig jöttek. „Azzal a szándékkal indultak el hazulról, hogy a Bánát lesz új hazájuk Magyarországon, de az isteni gondviselés Kistormásra Tolna megyébe vezényelte őket...". Mikor a kis vándorcsapat Bécsbe érkezett, pihenés céljából néhány napra partra szállították őket. Közéjük vegyült Claudius Mercy grófnak Bécsben időző adjutánsa Vátzy kapitány, s miután a szép rendben és szervezett csapatban érkező vándorsereg megnyerte tetszését, arra vette rá őket, hogy a 1 Csánki D.: i. m. n. köt. 563. p. Továbbá Briisztle: i. m. IV. köt. 468. p. Daróczy A.: i. m. 12. p. Dunántúli vármegyék 577. p. Végül Kiss L: i. m. 72. p. 2 GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. III/l. Kéziratok. „A kistormási és kölesdi eklézsiák története 1724-1781-ig."187-211 p. 3 Többször lemásolták a lelkészek. Az eredetit 1811-ig őrizték, azt követően csak másolatokról tudunk. 4 Schmidt János J. M. Nicolaus Tonsor történetét egy 1860. évben készült másolatról készíthette, mert csak az maradt meg az 1930-as évekre. 97