Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

uradalom számára kiszámított és meghatározott összbevételek mértéktartó nö­velését. Az is látható, hogy az apari uradalomban általában, így Kismányokon is a földesúrhoz való viszony Claudius Mercy földesurasága idején nyert végle­ges rendezést. A Mercy-féle telepítési szerződések leglényegesebb pontjai a gazdasági viszonyokat rendező, szociológiai tartalmú megállapodásokon felül, a „teljes és háborítatlan vallásszabadságot biztosító"fejezetek voltak. A földesúr kö­telezte magát, hogy „a mindenünenjövő támadással szemben megfogja őket védeni". 1722. május 7-én terjesztik be Kismányok lakói az uradalom központjá­ban, Aparon tartózkodó Mercy elé a vallásuk szabad gyakorlatát biztosító el­ső kérelmüket, s arra is kérik a grófot, hogy lelkészt választhassanak maguk­nak, amelyet az uradalom segélyével meg is valósítanak még ugyanebben a hónapban. A kismányoki német telepesek mentalitásának jellemzésére első lelkészük által készített feljegyzéseket Schmidt még tanulmányozhatta az 1920-as esztendőkben, s a következőket írta kéziratában: „...Mercy, mivel óhaja, hogy alattvalói között gyarapodjék a jó erkölcs és az ifjúság neveltessék a jóra, minden habozás nélkül szabad vallásgyakorlatot biztosított a kismá­nyoki lutheránusoknak...jellemző, hogy ezek a lutheránus jövevények, mihelyt felépítették annyira-amennyire első szegényes otthonaikat, s megteremtették a megélhetés legszükségesebb feltételeit, azonnal gondoskodtak lelki szükségle­teik kielégítéséről, gyermekeik neveltetéséről, tanításáról. Imaházat építettek, lelkészt vagy legalábbis egyszerű tanítót választottak. A kismányokiak gyü­lekezetté való megszervezésükig, az első tanító és lelkész meghívásáig, magán­istentiszteleteken erősítették magukat az óhazából hozott ahitatossagi könyvek segítségével, melyek között ott szerepelt a biblia mellett a Francke-féle prédiká­ciós könyv és hasonlóképpen a marburgi énekeskönyv is. Hitüknek fő táplálója azonban a sokszor veszedelem vállalásával is magukkal hozott biblia volt. Nem egy esetben Bécsben - amikor a hajók és tutajok megálltak pár napra - a jezsuiták elszedték tőlük. Volt eset reá, hogy holmiaik közé vagy gabonás zsák­jaikba rejtve hozták el magukkal bibliáikat. Láttam olyan bibliát, amelyet tu­lajdonosa zabos zsákban rejtve hozott magával... " l6 A lutheránus német etnikumú településen a lakosság bár különböző területről érkezett, ennek ellenére erős faluközösséggé ötvöződött. Az összetartó erőt kétségkívül a vallási homogenitás erőteljesen növelte, s dön­tő erőnek bizonyult e vallási egység. Az összetartozás erejét tovább erősítet­te, hogy a német lutheránus falu a pécsi püspökség pressziójának volt erősen kitéve, s ez ellen az önálló lelkészségért, tanítóért, imaházért, templomért folyó erőfeszítéseikben a földesuraság határozottan támogatta őket. A község történetét a 18. században ez a küzdelem erősen meghatároz­ta. Szerteágazó forrásaink lehetőséget adnak arra, hogy rövid és vázlatos ké­16 GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. Tolna-Baranya ev. Krónika I/II. köt. 113-114. p. (Kézirat) 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom