Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)
Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5
tor szerint 13 főként Rüdesheim, Wiesbaden és Mainz környékéről jöttek. A kalaznói származású Scháffer Imre tanár szerint Württemberg, Hesszen, Nassau és a rajnai Pfalz tartományokból vándoroltak be Magyarországba és e csoportokból kiváló családok telepedtek meg a Mercy-birtokon. Weidlein ugyanígy foglalt állást, kiterjesztve Scháffer megállapításait - bár őt nem idézi - valamennyi Tolna megyei lutheránus településre. 14 A Kalaznó vidéki községek: Varsád, Murga, Kéty, Nana, Kistormás stb. lakosságának óhazáját e nyelvjárási kutatások szerint Frankfurt, Wiesbaden, Rüdesheim, Mainz, Darmstadt vonallal zárhatjuk le. Schmidt János alaposan pontosította e nyelvtudományi kutatásokat. A hesszeni levéltári feltárásai és a Tolna megyei lutheránus anyakönyvek vizsgálatának összevetésével megállapíthatta, hogy a nyelvtudomány által meghatározott területtől északkelet felé Felső-Hesszenben, Vogelsbergben keresendők a jelzett települések, így Kalaznó lutheránus népének is az óhazája. 15 A varsádi anyakönyvek tanulmányozása szerint a következő németországi települések állapíthatók meg: Rainrod (Felső-Hesszen, 13 kalaznói lutheránus német családot bocsátott ki, főleg 1722-1725 között. 16 Nagyjából ugyanezekben az években a betelepülők: Kirtorfból, Crainfeldből, Rorheimből, Leuselből, Ober-Gleenből, Ahlsfeldből, Storndorfból, Gross-Biberauból vándoroltak be, amelyek Felső-Hesszenben találhatók. Storndorf, Eichelhain, Riedesel, Lanterbach szintén felső-hesszeni terület. 17 Az anyakönyvekben szereplő telepes családok főleg 1723-25 között kerültek Kalaznóra. A Kalaznóra érkező első csoport 90%-ban Felső-Hesszen térségéből szerveződött telepesekből állt. Nem maradtak azonban véglegesen Kalaznón az 1723-25. évi első bevándorlók, többen a szomszédos lutheránus községekbe költöztek át, amelyet Mercy nem tiltott számukra. Ez a belső migráció általában jellemezte az új telepeseket, annak ellenére, hogy vallásszabadságot élveztek és a telepítési szerződések pontjai szinte teljesen azonos feltételeket tartalmaztak. Ennek a birtokon belüli, illetve megyén belüli migrációnak több oka volt. Érdekes, hogy az 1722-25 között települő lutheránusok közötti rokoni összetartozástudat erősen hatott. így 1730-ban sokan már olyan településre költöztek, ahol őket megelőzve, hesszeni rokonságuk már megtelepült. 18 Ilye13 Henrik Schmidt: Die Deutschen mundarten in Südungarn U. Rundschau. 1914. 656-677. p. 14 Illés Scháffer: Lauthlehre der Deutschen Mundart von Kalaznó. Ungarl. d. Mundarten. 6. füzet. Bp. 1908. 3. p., továbbá Johann Weidlein: A murgaí német nyelvjárás alaktana. Bp. 1930. 55. p. 15 Schmidt János: Német telepesek... i. m. 63-67. p. 16 Varsádi anyakönyvi bejegyzéseket közölte Schmidt J.: i. m. 65-66. p. 17 Uo. 18 GVKL Scmidt-Tomka-hagyaték. 1948. Schmidt János néprajzi gyűjtése a Tolna megyei német evangélikus falvakban. Jegyzetek. 1-2. füzet, „...a hesszeni családok a betelepülés után közel egy évtizeden át sajátságos mozgásban voltak. Miután ismertté vált, hogy rokonaik, közeliek és távolabbiak az őshazából ideérkeztek, igyekeztek közel költözni egymáshoz, élt bennük az őshazában kialakult szoros együvé tartozás érzése, amelyet erősített, ha itt korábban független egyházközségük működni kezdett. Ahol hátrányosabb vallási gondozásban voltak, elmozdultak arra, ahol erős egyházközségek léteztek..." 75
