Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)
Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5
pán Pesthy Frigyest ismétli: „... Meszlényi birtokán 1718-ban alakultvegyes lakosságú evangélikus gyülekezetben, a hesszeni jövevények 'hapauer'-ekkel és magyarokkal keveredtek... "* Ez a megállapítás megfelel-e a valóságnak, nem tudjuk, levéltári irattal nem bizonyítható. A györkönyi első telepesek magyarok voltak, sőt lehetséges, hogy néhány kontinuus magyar család átélte a török kiűzését követő veszélyes időket és györkönyi pusztán tengette életét. Magyar nyelvű telepítési szerződést a Meszlényi uraság 1722. július 11-én készítette. A magyar evangélikusok telepítése tehát mindenképpen ezt megelőzően történt. Ha hatesztendei kedvezményt kaptak volna, akkor 1717 végén és az irodalomban jelzett időpontban: 1718-ben kellett nagyobb csoportban a faluba kerülniük. A szakirodalomban található különböző időpontokat levéltári kutatásunk döntötte el. A vármegyei jegyzőkönyv tanúsága szerint Meszlényi János alispán (Fehér megye) az 1719. január 21-én Nagydorogon tartott közgyűlésen propositiót tesz györkönyi pusztájának a benépesítésére. Ezt a vármegye közgyűlése jóváhagyja és három évi adómentességet ad a telepeseknek. Ebből következik tehát, hogy a tervszerű és tömegesebb betelepítés Györkönybe 1719-ben kezdődött. 9/a Ezek a „felsőbb megyékből" bevándorló magyar protestánsok voltak. Ugyanebben a települési hullámban szlovákok is feltűnnek Györkönyben: Zagrovszky tanító, Lehotzky. A szlovák lutherátusokra utal a templomban megmaradt oltárkép szlovák felirata is. A györkönyi szerb földrajzi nevek mutatják, hogy a településen az 1719. évi nagyobb tömegű bevándorlást megelőzően a többi Tolna megyei falvakhoz hasonlóan 1690-ben beáramlott szerbek éltek. Adataink azt bizonyítják, hogy a település magyar és német jobbágysága között megértés lehetett annak ellenére, hogy lévén a prédikáció nyelve különböző, de a terheket és egyházi építkezéseket közösen vállalták és fizették. Egyházközségük azonban jól működhetet. Erre következtethetünk Sipkovits Tóth János püspök által 1744. április 30-án tartott egyházlátogatás feljegyzései alapján. 10 E szerint a német telepeseknek és a magyaroknak különkülön volt templomuk és paplakjuk. Annak viszont nincs nyoma sem az egyházlátogatási jegyzőkönyvben, sem a falura vonatkozó egyházi levéltári iratokban, hogy a két nemzetiség külön tartott volna lekészt és tanítót. 11 Minden adat azt mutatja, hogy a vegyes etnikumú településen 1718-ban kezdték meg az egyházközség szervezését. Sz. Bárány György feljegyzése szerint a faluban 1718 tavaszán tartotta az első nyilvános lutheránus istentiszteletet Eph9 Schmidt János: i. m. 77-78. p. 9/a TMÖL Protocolla congregationum II. köt. 1719.369. p. A betelepülő magyarok nevei: Gaál, Németh, Piros (Vörös), Kömyei, Egresi, Bognár, Katona, Acs, Molnár, Kiss, Mezei, Szekeres, Gersei, Fürdős, Arany, Szabó, Fenyő, Kosztolányi, Torda, Pintér, Csizmazia. Győr, Pozsony, Vas megyékről történt a bevándorlásuk, rokonaik Szentlőrincre kerültek. A látogatás alkalmával rendelték el: „...ut V. D. M. (VerbiDominiMinister) habit et in domitione parochiali Hungorica atque ut Germani Fregmentent templum Hungaricorum...". MEEL. 1744. Visita. 1744. 11 Uo. Továbbá Hrabovszky György: Scrinium Antiquitatum. XXI. k. (Kézirat a MEEL. Sopron.) 66
