Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

1717-ben megismétlődött ez a vármegyei fellépés, amelyet a község lakói ajándékokkal hárítottak el.

7 így megvédték a prédikátort a börtöntől.

8 A gyönki lutheránus egyházi gyülekezetet Szeniczei Bárány György szervezte meg, s ugyanő volt 1718-ban lelkésze is. Őt követte Dénes István, aki két évtizedig működött a faluban.

9 1718-ban Magyary-Kossa Péter birtokába került Gyönk 3 prediuma, amely addig puszta volt. A református magyarság Gyönkre telepítését ő kezdte meg. Mivel azonban a lutheránusság többségben volt, a református magyarság is az evangélikus imaházba járt, a lutheránus lelkész végezte számukra a szolgáltatásokat: keresztelést, eskettetést stb. Úrvacsorát Nagyszékelyben szolgáltattak a nagyobb ünnepeken. Az 1719. és 1720. évi telepítés során a református magyar telepesek száma jelentékenyen megnőtt, többségbe kerültek és ezért saját imaház építésébe fogtak. A pécsi egyházmegyei vezetés támadását kikerülendő, „erga fidelem restitutionem" (becsülettel való visszaszolgáltatás és kötelezettség mellett), kölcsönkérték a lutheránusok kamarai szabadalom-, illetve telepítési oklevelét az imaház felépítéséig 1720-ig. Ezt az oklevelet azután elvesztették, amely nagy nehézségeket jelentett mindkét vallási csoport számára, hogy jogait a pécsi püspöki hatalmaskodással szemben megvédhesse.

10 1722. tavaszán érkezett egy német telepescsoport Gyönkre. Miután a református földesúr Magyary-Kossa Péter (a gyülekezeti levéltár adatai szerint) nem adott engedélyt a gyülekezeti imaház és paplak építésére, továbbvándoroltak és a mekenyesi pusztát szállották meg, amely Esterházy-birtok volt. Ugyan Schmidt szerint Mekényesen a németek csak 1735-ben alapítottak gyülekezetet, azonban ez nem zárja ki, hogy maga a protestáns jobbágyság ekkor már nem ott élt volna.

11 Abban viszont a szerzőnek van igaza, hogy Mekenyes német telepesei Zombaról érkeztek. Az anyakönyvi elemzések ezt pontosan bizonyítják. A gyönki és a zombai németség rokonságban volt egymással. így az a valószínű, hogy a Gyönkről 1722-ben továbbvándorló németek egy része Zombára került és itt telepedett le 1723-ban, majd a Dőryektől elszenvedett protestánsüldözés miatt vándoroltak 1734 végén Mekényes7 Payr: 257. p., 347. p., 330-331. p., 351-52. p. 8 Schmidt János: Szenczi Bárány György a nagy pietista sárszentlőrinci lelkész és tolna-baranyasomogyi evangélikus egyházmegye megszervezőjének és első esperesének élete és munkássága 1682-1757. Paks, Rosenbaum Ignác könyvnyomda, 1939.100 p. Továbbá Gustav Schmidt-Tomka: Beitráge zur Geschichte des evangelischen Seniorats in der Schwábischen Türkéi. München, 1976. (Die Deutschen aus Ungarn. 10. sz.) Különösen Gyönkre vonatkozó részek: 25-28. p. 9 Dénes István lelkész nemes volt. 1720. évi közgyűlésen hirdette ki a vármegye nemességét, amely ezután a gyülekezet számára is előnyt jelentett, mert megkímélte papjukat sok zaklatástól, amelyet nem nemes származású prédikátoroknak viszont el kellett szenvedniük. TMÖL Közgyűlési Jkv. II. köt. 31. p. (Protocolla Congregationum 1720.) 10 Schmidt I: i. m. 62. p. 11 Gerlingen Városi Könyvtár és Levéltár. Schmidt-Tomka hagyaték. Tolna-Baranya-Somogyi ág. hitv. evang. egyházmegye és gyülekezeteinek krónikája. 1713-1781. Gyűjtögette Schmidt János. ev. lelkész. 1. k. 32-34. p. 61