Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)
Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5
hogy eltávozásuk nem egyszerű adásvétel volt csupán. Valószínűbb a gazdasági kényszer, amely révén kénytelenek voltak eladni vagyonukat. Később visszajártak és erőszakos lépéseket követtek el az új tulajdonosokkal szemben. Schmidt Nánán konkretizálja is a jelenséget, kifejtve, hogy „...az eltávozottak visszavisszatértek lókötés és betörés céljából. Nem egy ilyen esetet jegyeztek fel egyházi források és a nép száján a mai napig (1930!) is fennmaradtak e történetek. Nem egy rablógyilkosság története fűződik a rácok nevéhez. Az öregek nem egy ilyen lókötőnek ismerték még a nevét is..." 7 A szerbek elleni panaszok általánosak a 18. sz. elején. Mindezek abból eredtek, hogy a szatmári béke után komoly összecsapásokra került sor a vármegye, egyes uradalmak kiépítése és a telepítések során a török alatt települt vagy 1690-ben bevándorolt - főleg állattenyésztéssel foglalkozó - szerbek és az uradalmak között. A felsőnánai szerb-német konfliktusra levéltári adatot nem találtunk. Valószínű a szerző az általános helyzetből következtetett, feltételezett konfliktusra utal munkájában. 8 Felsőnána betelepítésének időpontja 1722 őszére tehető. Előtte datálás - mint azt Schmidt kéziratában és munkáiban megállapítja - téves. 9 1722. június 30-án keletkezett az udvari kamara hivatalos levele, amelyben a császár hozzájárult, hogy a Zinzendorf-féle Tolna megyei javakat Mercy gró/megvásárolhassa. A falvak és a vásárlási szerződésbe felsorolt puszták között Nana is szerepelt, mint Mercy kezére jutott praedium. 10 Helyes Weidlein János megállapítása, amely szerint tehát 1722 a németek Nánára történt betelepülésének éve. Tegyük hozzá, hogy augusztus-október közötti hónapokban érkezhettek. 11 A felsőnánai német telepesek egy része Felső-Hesszenből Riedesel bárók birtokairól érkezett Tolna megyébe. Vallásra nézve többségük lutheránus, kisebb részük kálvinista volt. Óhazájuk Vogelsberg vidékén lévő Lautenbach volt. Schmidt János felkereste e területet és kutatásokat végzett az egyházközségeinek az anyakönyveiben a kivándorlás előtti és alatti időszakból. Jelentésében arról tudósít egy kéziratban fennmaradt munkájában, hogy ugyanazokat a család- és személyneveket találta, mint amelyeket a lutheránus és kálvinista németek nánai anyakönyvében később fellelt. Az azonosság minden kétséget kizárva igazolta a felsőnánai németek származási helyét. 12 7 GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. Kézirat. „Felsőnána története." 140-141. p. 8 Uo. 9 GVKL „Felsőnána betelepítése." Kézirat részlet. Készítette Schmidt János. 1936. 10 Intimationsbefehl der Kaiserlichen Hofkammer an die untergeordneten ungarischen Behörden, daB Kaiser Kari VI. den Verkauf der Zindendorffischen Güter an GrafMercy gutgeheiBen habé, worüber das weitere zu verfugen sei. Tafferner i. m: II. köt. 176-178. p. 11 Dr. Weidlein János: A Tolna megyei német telepítések. 1937. 43. p. 12 GVKL Schmidt J.: i. m. 140-141. p. kézirat: „Az óhazái anyakönyvekben és a felsőnánai anyakönyvekben a következő azonos családneveket leltem fel: Reining, Christ, Weber, Zulauf Bláttner, Hanzel, Christof, Lánder, Gerlach, Ringért, Mafi, Háuser, Dammer, Güntherstb. Személyesen győződtem meg a vándorlás pontos menetéről, amikor 1930 nyarán bejártam a vidéket, s a lauterbachi anyakönyvek alapján névjegyzékeket készítettem a kivándorlás idejében itt élt családokról. E vidék táj szólása is feltűnően hasonlított a nánaiak nyelvjárásához, nem kevésbé népviseletük..." (Schmidt János) 54
