Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

megszüntettek, mert új szolgáltatást vezettek be. Mivel 1785 szeptemberében ilyen részletesen feljegyezték lelkészük részére nyújtott új szolgáltatást, nem érdektelen közölnünk, hogy a jeles pap életkörülményeiről is biztos képet nyerjünk. A falu telkes gazdái és zsellérei kötelezték magukat, hogy „az uradalom által a lelkésznek ajándékozott 1/2 telek földet a hozzá tartozó kerttel együtt, akár őszi vagy tavaszi vetést eszközölnek, időben alászántják, megtrágyázzák és learatják és a termést hazaszállítják. Az őszi vetéshez szükséges vetőmagokat is a falu adja. Hozzá tartozik a lelkészjavadalmához az 1/2 telekhez járó rét is, amelynek szénáját, sarjúját a faluban lakók alkotta gyülekezet kaszálja le, gyűjti össze és szállítja haza. Ha a falu jó szagai a sarjút lelegelik (mivel a rét mellett van a községi legelő), akkor kárpótlás jár érte a lelkésznek, amelyet csak azoknak a telkeseknek és zselléreknek kell megfizetni, akik a gyülekezetbe tartoznak. Kap a lelkész még 25font faggyút, 1 mázsa sót, s fűtéshez és kenyérsütéshez szükséges szalmát, vagy más tüzelőanyagot, külön a főzéshez nyolc öl fát..." „Stólajárandóság: keresztelés után 18. kr., beszéddel való temetésért lfrt., esketésért is lfrt. A borjárandósága 8 akó. Kap kertet és mellette szérűt. "A stóla jövedelem évente 60-70 forintot tett ki. A „hivány" szerint a fentieken kívül minden ősszel és tavasszal malom fuvarokat kapott Paksra. Ez azonban nem került be az írásos megállapodásba és később állandó vita tárgyát képezte. Az 1792. július 2-i püspöklátogatáskor azután beiktatják ezeket is, a hatvanas években már elkészített új megállapodás pontjai közé.

18 A település gyarapodását mutatja az 1787. évi helyi „lélek számlálás", amely 691 lutheránus személyt írt össze. Bikácson a művelődés, az iskola, a templomépítés hasonlóan a többi Tolna megyei evangélikus német falvakéhoz fontos szerepet kapott a lutheránus községek életében. Növelte a szolidaritás érzését és a falu öntudatát. A betelepülők a húszas években egyszerű mestert bízhattak meg a gyermekek oktatásával. Első tanítójuk, mint korábban említettük, csak 1737ben érkezett meg Tétről és 1753-ig működött. Több olyan év volt ezt követően, amikor ismét tanulatlan mestert kellett alkalmazniuk, ami csaknem egyedülálló a Tolna megyei német településeken. Különösen megfejthetetlen a gazdaságilag megerősödött településen miért nem sikerült 1761-1776 között evangélikus gyülekezeti tanítót alkalmazni. Ezt követően már ismertek a tanítók: Sámuel Géts, Mihály Laurer, Pápay Mihály, Zsolnay István, Ott Tamás. Az országos evangélikus levéltár életükről nagyon sok adatot őriz. Pozsonyban, Győrött, Sopronban tanultak, kiválóan beszéltek és tanítottak németül és magyarul. Velük kötött szerződések 1761-1814 között voltak érvényben, és a tanítóság helyzetére rendkívül szemléletesen adnak választ, s összehasonlítási lehetőséget más településen működő lelkészek szociális helyzetével. 18 MEEL Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye ir. 128. Bikács Protocollum 1814. 51