Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Ordas Iván: Egy család asszimilációja • 249

szinte összes klasszikusát: Dosztojevszkijt, Tolsztojt, Gogolt, Turgenyevet, Gorkijt, Flaubert-t, Dumast, Walter Scottot, Thackerayt. De persze bestsellereket is, mint Cronin, Bromfield, Axel Munthe, melyeket nem kell feltétlenül lebecsülni. Hasonlóképpen nem Herczeg Ferencet. Nagyapám rendszeresen hordta haza a Magyar Tiszti Kaszinó könyvtárának köteteit. Első történelmi regényem hőse, Damjanich tábornok iránti rokonszenvem innen származik. Mersén - Vidos nagybátyám jóvoltából - elsősorban Jókai volt a sláger, ugyancsak összes műveivel. Rajta ídvül Herczeg Ferenc és hosszú évfolyamszám bekötve lapja, az Új Idők. Úgyszintén lexikona is, tucatnyi kettős kötetben. A már többször említett történelmi érdeklődésem megalapozását Gracza György: A magyar szabadságharc története piros; a földrajziakat, utazásbelieket a világjáró szombathelyi hajóskapitány, Gáspár, testes kék kötésű könyveinek köszönhetem. Bár senki nem olvasta, apai nagyapáméknál megvolt még a Rudolffőherceg-Jókai-féle sorozat. Magyarország vármegyéi és városai írásban és képben. William Beebe: 923 méterrel a tenger alatt-ja (apám) sokkal kevésbé természettudományos összefüggése, mint úti élményei miatt ragadott meg. Vitathatatlan műveltséggyarapító az utazás, melyben anyagi gondok a megnevezetteket és név szerint nem említetteket nem gátolták. Műemlékek, múzeumok megismerése iránti hajlandóságomat ennek a szerencsés helyzetnek tulajdoníthatom. A későbbi, bár érthető, de undorító bevásárlóturizmusnak ekkor semmi értelme nem volt, nem is létezett köreinkben. A műemlékek iránti rajongás elsősorban apámék, tehát a szerb fél, utazásaira voltjellemző. Apám félelmes balszerencsével űzött és óriási összegeket felemésztő montecarlói szerencsejátékait nem számítva. Elsősorban Olaszországban, de ugyanígy Bécsben, Salzburgban, Ischlben, egyszer-kétszer Párizsban, Münchenben. Más földrészek hidegen hagyták őket. Nyaralásnak csak az apatini birtok felkeresése számított és az én kedvemért kétszer Semmering. Anyai nagyanyám, a nászútján kívül, csak üdülés kedvéért utazott. Mint említettem, szülőfalujában, Mersén ez egy krajcárjába se került. A m. kir. honvédség kitűnően felszerelt tiszti üdülőiben (Balatonföldvár, Esztergom) se sokba. Világutazó a távolabbi atyafiság tagjai közt kettő akadt. Fernbach Bálint, aki multimilliomos létére megengedhette magának az afrikai vadászatokat. És az egyáltalán nem ilyen anyagi javakkal dúskáló Weöres Sándor, a később egyre nagyobbá vált költő, aki csöngei közepes birtokáról Ázsiába is eljutott. 0 azonban más kvalitás. A világlátás kedvéért utazó anyám lett. Csak 1938-ban kezdett el dolgozni, így az ezt megelőzően tett görög-olasz, tuniszi, sőt norvégiai útjait otthoni támogatás nélkül nem tehette volna meg. Egy-egy ilyen kirándulás annak idején semmivel se került többe, mint bármelyik kiadós nyaralás a Balatonnál. Vidos nagyanyám nem mindennapi önkritikájára jellemző, hogy amikor a háború után nyugdíjától megfosztva, lánya kistisztviselőnői fizetéséből élt, korábbi életformáját a fülem hallatára így jellemezte: - Egész évben nem csináltunk semmit, aztán nyáron elmentünk két hónapra pihenni! 264