Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

ményen lépett fel érdekében. Dalmata János főszolgabíró hivatalosan levélben kérte a lutheránus esperest a visszatérésre és a többi eklézsia ügyeinek rendezésére. Aki ennek a kérésnek hamarosan eleget tett, és Sárszentlőrincre fogadott el meghívást. A mucsi és cikói eklézsia azonban ekkorra már teljesen megszűnt, a német jobbágyok elköltöztek különböző lutheránus lakosságú településekre.

9 1730-ban a vármegye ismét a lelkészek berendelésével próbálkozott, de a „proskribáltak" nem jelentek meg és valószínű nem lett következménye. Ugyanígy sikertelen volt a vármegye azon törekvése is, hogy Franz Tonsor lelkészt Lápafőről elűzze, mert a földesúr báró Babocsay oltalmába vette a lelkészt.

10 Pécs egyházmegyéhez tartozó Mekényesen és Tófűn ugyancsak 1730-ban indítottak vizsgálatot a lelkész és a tanító ellen.

11 A közgyűlés úgy határozott, hogy Kajdacsy szolgabírót küldi ki e falukba, „ki felszólítván a népet, nehogy az igazhitűekre ártalmas vész továbbterjedjen..." . Különösebb következmények nélkül maradt azonban a vármegyei vizsgálat. III. Károly uralkodása alatt eléggé erőtlenek a protestánsellenes vármegyei fellépések. A földbirtokosok a falvaikban megszerveződő közösségeket igyekeztek megvédeni, a termelés érdekében a békét fenntartani. A közgyűlés, amelynek élén a püspök főispán állt nem lépett fel olyan erővel, hogy az tömeges elvándorlást okozzon. Erőteljesebb és keményebb politika figyelhető meg Mária Terézia uralkodása idején. Igaz az is viszont, hogy ekkor indult valamiféle „párbeszéd" Berényi Zsigmond püspök és Bárány György esperes között. A lutheránusok eljuttatták számára azokat az iratokat, amelyek a keresztségről és más tanításaikról szóltak,

12 mivel a vizitációk alkalmával e kérdésben viták keletkeztek és ürügyet szolgáltatott arra, hogy a klérus a lelkészek, tanítók eltávolítását szorgalmazza a vármegyénél. Ez a mozzanat azonban nem fejlődött közeledéssé, mert Berényi 1748ban meghalt. Klimo György, a pécsi püspök, akit 1751. április 20-án iktattak be Bonyhádon a Tolna vármegyei örökös főispáni hivatalába, a német lutheránus községekben működő gyülekezetek ellen következetesen lépett fel. 1760-ban kiadott rendelkezésével Szárazd, Udvari, Pél, Varsád, Kalaznó, Kistormás, Gyönk eklézsiákat a szakadáti plébánia joghatósága alá rendelte.

13 Klimo György (1751-1777-ig volt püspök) sikerrel lépett fel Tolna me9 Payr S.: i. m.: 369.354. p. 10 Brüsztle J.: i. m. III. k. 894. p. 11 Várady Ferenc: i. m. II. 556. p. 12 Schmidt János: Szenicei Bárány György... i. m. 23-28. p. MEEL Dunántúli Egyházkerület Evangélikus Levéltára ir. Hrabovszky György: Scrinium Antiquitatem XXXI. No. 13. A kézirat másolatát lásd GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. V-10/102. 13 Adam Schlitt: Die Mundart von Szakadat. Eine sprachliche untersuchung im Hinblick auf die urheimatlichen Auswanderungsgebiete mit einem Auszug aus den volkskundlichen Teilen der Pfarrchronik von Szakadat. Bp. 1938. (Schriftenreiche der Deutschen Forschungen in Ungarn 5.) 68. p. 26