Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

IV. A vármegye és a pécsi püspökség fellépése a protestáns települések ellen A lutheránus települések bemutatása alkalmával láthatjuk, hogy milyen határozottsággal lép fel a pécsi püspök és az őt támogató vármegye a lutheránus egyházközségek, gyülekezetek ellen. Nem volt mentes a vallási türelmetlenségtől a fő kormányzati szerv, a helytartótanács sem. A törvényes színezetet a protestánsok elleni fellépésekhez az 1691. évi „explanatio Leopoldina" adta, amely szerint az 1681. évi soproni országgyűlés által biztosított vallásszabadság az articularis helyekre érvényes, s az 1701. évi törvény szerint az 1681. évi vallásügyi rendelkezések csupán azokra a területekre vonatkoztak, amelyek I. Leopold császár uralma alatt voltak. A Délkelet-Dunántúl - Tolna megye is - 1686-87-ben szabadult fel a török alól, így úgy értelmezték mind a pécsi püspök mind a vármegye, hogy az országgyűlési végzések nem vonatkozhattak a megye területén létrejött protestáns szervezetekre, ezért működésüket igyekeztek megakadályozni. A lutheránus egyházközségek és filiák megszervezésének időpontja arra az időszakra esett a vármegyében, amikor a pécsi püspökség is teljes erővel igyekezett a török hódoltság idején szétvert és tönkretett egyházi szervezeteit megerősíteni, újraindítani, a plébániákat megfelelő anyagi helyzetbe hozni. Megkísérelték tehát, hogy a lutheránus gyülekezeteket iuris dictiójuk alá gyűrve, az itt élő falvak népeit egyházi adózásuk kereteibe vonják. Ez a folyamat annak ellenére megkezdődött, hogy a betelepítést szorgalmazó magánföldesurak közül többen vallásszabadságot ígértek, s a németországi toborzó hirdetéseken is megfogalmazódott ez az ígéret. Talán ezzel lehet kapcsolatban az, hogy III. Károly alatt nem volt olyan kiélezett a helyzet, mint az jellemző Mária Terézia uralkodása idején. A vármegye első fellépése a gyönki magyar lutheránusok ellen történt. 1715-ben az alispán Gyönkre küldte a főszolgabírót, hogy az ottani Molnár András lelkészt az istentiszteletek tartásától eltiltsa.

1 A gyönkiek a királyi kamarától kapott és írásban biztosított engedélyre hivatkoznak, amely állítólag a faluval kötött szerződést tartalmazta és benne a vallásszabadságuk biztosítását is. Ez azonban valószínűleg nem volt erős jogbiztosító okmány, mert 1717-ben minden egyházi ténykedéstől eltiltják és a börtöntől is csak hívei adományai mentették meg.

2 Az 1718-ban szervezett varsádi gyülekezet német jobbágyai Jeromos Schwarzwaldert, lelkészüket, nem tudták megmenteni. A vármegye hajdúi elfogták és börtönbe hurcolták. 1722. február 25-én kiadott rendelkezés szerint: „...a varsádi prédikátor elfogandó és a pécsi vicariushoz kísérendő, ha 1 Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Sopron, 1910. 351. p. 2 Payr Sándor: i. m. 351. p. 24