Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Dobos Gyula: Tolna megye az 1956-os forradalom után (Tények és adatok a megtorlásról) • 191

sebben voltak, nem engedték a földrészleteket elaprózni és nem engedték át a jobb minoseguföldeket. így nem alakult ki fölösleges ellenszenv a helyi hatalmi szervekkel szemben, jóllehet sok esetben azok a parasztok, akik nem megfelelő, távoli földrészletet kaptak, továbbra is a szövetkezetben maradtak. A kormány földről szóló rendeletének megvalósításáért folytatott nagy munka eredményeként a megyében újra szerveződött és helyreállt 67 szövetkezeti gazdaság és így jelenleg 103 szövetkezet, 72 alacsonyabb típusú szöveetkezet (korábban volt 66) és 87 közös munkára létrehozott egyesülés számolható össze. A gazdaságok minden alapvető kérdése, nevezetesen a vetőmag-, trágya-, a közös állattenyésztéshez szükséges takarmányellátás, sőt a traktorpark, a mezőgazdasági gépek és felszerelések javítása nagyrészt pozitívan megoldódott. A kormánytól kapott kedvezmények hatására a parasztok lelkesedéssel látnak munkához. A Tamási járásban 591 paraszt kapott 4180 hold földet saját használatra, közülük csak négyen voltak elégedetlenek a juttatott földdel. Ezenkívül 580-an kérnek még földbérletet. Akkora az igyekezet a nyújtott kedvezmények kihasználására, hogy még a temetőt is felszántani és bevetni akarják. Most a mezőgazdaságban nyugodt a helyzet. Problémák csak a föld birtoklásának végleges megerősítésénél merülhetnek fel, de ez az intézkedés semmilyen bonyodalmat nem okoz majd, mivel a legfontosabb kérdés már megoldódott. Amikor a gazdaság helyreállításának és az élet normalizálásának fő problémája alapvetően rendeződött, előtérbe az ideológiai munka milyensége, súlyának megfelelő, kivételesen fontos kérdései kerültek. Az értelmiség jelentős, ha nem is lehet azt mondani, hogy nagy része, ellenséges érzelmektől áthatva, titokban, szünet nélkül folytatta reakciós aknamunkáját, mérgezte a tömegek tudatát, szította a lakosság, különösen a fiatalság nacionalista érzelmeit, zavarta az egész társadalmi-politikai élet normalizálását az országban. A munka ezen legfontosabb részében, külön erre a célra felkészült propagandamunkások aktív részvétele mellett intézkedések egész komplexuma került bevezetésre. Gondosan tanulmányoztuk a megyei és járási propagandamunka állapotát. Elemeztük a megyei újság, az írók és újságírók, a rádió, a kultúrházak, klubok, mozik, iskolák, ifjúsági szervezetek, szakszervezetek, sőt még a papság és templomok személyzetének tevékenységét is. A munka részletesen kidolgozott, előzetesen alaposan átgondolt vidéki kiszállásokat számításba vevő terv alapján, nagyszámú, a lakosság különféle rétegeinek képviselőivel és munkásvezetőkkel készített beszélgetések útján folyt azzal a céllal, hogy megtudjuk az érintettek értékelését, véleményét és hangulatát a különböző kérdésekről. Ezután sor került a tényanyag általánosítására, elemzésére, a negatívumok és pozitívumok feltárására, a megfelelő következtetések és javaslatok öszszegzésére, amelyeket azután a megye vezető munkatársai fogalmaztak meg konkrétan a szükséges intézkedések meghozatalához. 217