Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

A gyülekezet lélekszáma 1786-ban is csak 396, s nem volt még száz család sem. A Hidegkúton lévő anyagyülekezet, amely 1785-ben kapott a helytartótanácstól engedélyt

13 arra, hogy tanítója vasárnap és ünnepek alkalmával a Bibliából felolvashat, hétköznap pedig előimádkozást végezhet. Valószínű innen nyert tanács alapján fordultak 1786-ban a szárazdiak is tanítóállítás jogáért a helytartótanácshoz.

14 Ehhez a hozzájárulást ugyanebben az esztendőben megkapták, azonban azzal a feltétellel, hogy a katolikus iskola fenntartásához továbbra is hozzájárulnak. Ez annál is inkább szembetűnő megkülönböztetés, mivel Szárazdon ekkor nagyon pontos adatok szerint 396 evangélikus lélek s mindöszsze 55 katolikus hívő élt. „Az országos kormányzati szervek és a vármegye lassan és kényszeredetten szolgálta a türelmi rendelet gyakorlati végrehajtását." Az is világos volt, hogy amíg a nagy többségben lévő német evangélikus lakosság is a helyi iskola fenntartásában részt vállal, addig működtethető katolikus kézben lévő és ugyancsak német nyelvű iskola. Arra hivatkozhattak még, hogy „a betelepedésüktől volt titokban lutheránus tanítás a jegyző tanította a faluban a gyerekeket. Engedély nélkül ugyan, de a katolikus iskola felállítása előtt is volt tanítójuk. "

15 A község eltökélte magát a templom, az iskola stb. építésére. 1786-ban egy Klein nevű kisházastól 50 forint ráfizetésével elcserélik a házát, hogy azon felépítsék a paplakot és a telkén a teplomot, majd négy esztendő múlva Jóst János egykori kétyi telepestől megveszik a házát iskola építésére és tanítólakásnak a kialakítására. A helytartótanácsi rendelet késésén felbolydult a falu és 1789-ben Nagy István esperes tanácsát azonnal elfogadják, amely nyomán engedély nélkül „...a türelmi rendeletben bízva"Johann Teodor Immánuel Ulrich személyében közös lelkészt választanak, amely lépésért ugyan a helytartótanács rosszallását fejezte ki a megyéhez küldött leiratában, és „további eljárásra utasította a vármegyét." Azonban úgy látszik, semmilyen következménye nem lett,

16 mert Ulrich Immánuel 1789-1793 között szabadon és eredményesen működött Szárazdon. Korabeli társaihoz hasonlóan, művelt, nyugati egyetemen tanult lelkész volt.

17 Utóda TeophilBergmann hasonló kvalitású és műveltségű pap.

18 Dőry Ferenc földesúr elődjétől eltérően nagy bőkezűséggel támogatta a szárazdi evangélikus falut, miután az egyházközségük különvált a hidegkúti gyülekezettől. Földet, telket, „különböző szolgálmányokat" adott a föl13 MOL Helytartótanács ir. R. 11362/1785. 14 Uo. 2197/1786. Lásd még Mályusz Elemér i. m. 425, 521-22. p. 15 Uo. 16 Uo. 17 Rappenheimban született, s mielőtt Magyarországra vándorolt, a Württembergben fekvő St. Bartholomá lelkésze volt. Bátaapátiban, Ráczkozáron működött, mielőtt Hidegkút és Szárazd közös lelkészükké választották. „Brechfieber und sonstige Krankheits "okozta a halálát az anyakönyvi feljegyzés szerint. (MEEL

III. e. 16., 65. p.) 18

1767. május 29-én született ottani tekintélyes polgárcsaládból. Soproni tanulmányai után ajénai egyetemen is tanult. GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. Krónika, ül/11-145., 460. p. 128