Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

1721. június és 1722. év végéig harminc családot számlálhatunk meg az adószedői iratokban.

13 Azonban ezekből továbbvándoroltak, mert mindig újabb családnevek tűnnek fel a forrásainkban. Ha az adószedői iratok összeírásait öszszevetjük az anyakönyvekben szereplő családok névanyagával, s roppant fáradságos munkával összehasonlítjuk a Tolna megyei lutheránus községekben megjelenő családok neveivel jói látható a megyén belüli mozgás, amely azonban sohasem irányult katolikus falvakba vagy a legritkábban más, többségi nemzetiségű falvakba. 1721-ben és 1722-ben sok családot regisztráltunk. A század utolsó harmadában a település tisztán német nemzetiségű népességgel rendelkezett. A helytartótanács amikor elrendelte a „Lexicon Locorum" munkálatait, Majosra vonatkozóan a következő utalást olvashatjuk: „Majoss Pagus. Lingva Germania. Habét Augustanae Confessionis."

14 A népesség a folyamatos bevándorlás révén és a javuló gazdasági és közállapotok következtében, jelentékenyen növekedett. 1785-ben készült „katonai és politikai" népszámlálás alkalmával, amelyet az anyakönyvben rögzített papjuk: 830 lelket írt össze. Valamennyien németek és lutheránusok.

15 A század végén 1790-ben 884 lélek került regisztrálásra.

16 Kun Ferenc tulajdonából Majos Perczel József

1 birtokába került. Az 1743-ban bekövetkezett tulajdonváltozás új reményekkel töltötte el a település lutheránus lakóit. Perczel a protestánsok iránti türelmesség képviselőjének tartott földesúr volt. Nagyszámú protestáns falu önálló egyházközség megszervezésének támogatását remélte Perczeltől. Az ő beleegyezésével 1749-ben meghívták a Nyitra megyei Hajnóczy Sámuelt, a később vértanúságot szenvedett Hajnóczy József atyját lelkésznek. Pár hónap múlva azonban megjelent Majoson Fonyó Sándor pécsi püspöki vikárius, Naszvady Károly főbíró, Gaál Gábor vármegyei esküdt. 1749. november 13-án hivatalos vizsgálatot (investigatio) folytattak a vármegye nevében. A vizsgálat „eredményeként" Hajnóczy Sámuelt kényszerítik, hogy elhagyja a vármegyét, bezárják a lutheránus imaházat, a türelmi rendelet megjelenése előtti időszakban többé lelkészt sem tarthatnak. Kérvényezésük is eredménytelen, a helytartótanácshoz küldött beadványuk válasz nélkül maradt.

18 A jelentékeny lélekszámú Majos annak a protestánsellenes fellépésnek esett áldozatul, amely 1726-1750. között a tolnai és a somogyi református és 13 TMÖL Ö Conscriptio Domestica 1720, 21, 22. 1721-ben: Joh. Wilchelm, Joh. Schmitt, Joh. Runch, Konrád Kinig. Joseph Devich, Kaspar Thecjmon, Andreas Kilts (Gliets), Konrád Arent, Joachim Arenth, Cristophorus Bluch. 1722. évi új települők: Joh. SpiesnogeL Joanjeeg Gaits, Heinrich Kraft, Conrad Lekmon, Joh. Danberthi, Thomas Denits, Georg Sporer, Johann SchüBler, D. Rajner, Georg Kilts, Philip Kristl, Jacob Deyig. 14 TMÖL Ö 472 Conscriptio Locorum Districtus Völgysegiensis 1772. 15 MEEL Tolna-Baranya Evangélikus Egyházmegye. 148. Majos. Ev. Gyülekezet ir. b. ak. 1785. Továbbiakban: MEEL Majos... 16 Uo. 1790. 17 Solymár Imre: Bonyhád - Hajdan Bonya. Tanulmányok Bonyhád történetéből. Szerk.: Bábel Ernő-László Péter. Bonyhád. 1987.43. p. Továbbiakban: Solymár... 18 MEEL Majos... ev. Gyülekezet ir. a. protocollum. 1749. 111