Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Durgonicsné Molnár Erzsébet: Tolna vármegye agrárkultúrájának eszmei veszteségei a második világháború következtében • 83

tak át, de a népesség jelentős hányada is kicserélődött. A háború okozta megrázkódtatásból fel sem tudott ocsúdni a lakosság, máris újabb és újabb lelki, erkölcsi megpróbáltatást kellett elviselnie. Mindezek ellenére, ha fejlődést nem is tudott produkálni, de életben tartotta a gazdaságot. Már ez a tény is az itt élő emberek földszeretetét, munkabírását, áldozatvállalását - erkölcsi nagyságát - bizonyította. A közélelmezés hanyatlásának kihatásai Martna Zsuzsanna a mezőgazdasági termelés és a magyar lakosság élelmezési helyzete közötti kapcsolatot vizsgáló tanulmányában a következő megállapítást tette: „... az ország népélelmezési színvonala 1938/39-ben is messze elmaradt a kívánatostól, noha az élelmiszerfogyasztás ebben az esztendőben egy hosszabb fejlődési folyamat eredményeképpen csúcspontot ért el" Vizsgálódásait a Népszövetségi normákhoz viszonyítva végezte el, s megállapításait nincs okunk megkérdőjelezni, nem elfogadni. Annál is inkább, mivel a megyebeli adatok is azt látszanak igazolni, hogy a háborút megelőző időhöz képest lényegesen visszaesett a lakosság - a falusi lakosságé is - élelemmel való ellátottsága. Az élelmiszerek nagymérvű hiánya nemcsak a legfontosabb táplálékul szolgáló - növényi és állati eredetű - mezőgazdasági termények pusztulásából fakadt, hanem a háború következtében előállott közlekedési, szállítási, elosztási zavarokból és ehhez társuló jövedelemcsökkenésből is. Mindezt tetézte a kedvezőtlen időjárás. A harci cselekmények vagy azok következtében beállott közlekedési akadályok nem tették lehetővé a meglévő termékek piacra szállítását. Szétzilálódtak a korábban jól működő beszerzési-értékesítési láncolatok. A mezőgazdasági termelő és a fogyasztó elszakadt egymástól és ettől mindkét gazdasági ágazathoz tartozók - hátrányba kerültek. Mivel a falu lakossága - a rekviráló katonaságtól megmentett - terményét nem tudta értékesíteni, nem jutott jövedelemhez és ennélfogva a napi fogyasztási cikkekhez sem, illetve a termeléshez szükséges eszközökhöz, alkatrészekhez, üzemanyaghoz. Ugyanúgy nem jutott a városi lakosság sem elegendő és megfelelő táplálékhoz. De nemcsak a lakosság nélkülözte a mezőgazdasági terményeket, hanem a feldolgozóipar is. Ez kötötte jó ideig gúzsba az egész magyar gazdaságot, hátráltatva az oly nagyon áhított gazdasági fellendülést. Megyei összesített kimutatások nem állnak rendelkezésünkre, amelylyel a tápanyag mennyiségének csökkenését igazolhatnánk, de részadatokból, a növényi kultúra és állatállomány veszteségeiből, a nagy mennyiségű termény és állatrekvirálásokból, majd jóvátételi szállításokból csakis alakosság csökkenő és egyre hiányosabb ellátására lehet következtetni. Az Ideiglenes Kormány sürgető feladatának tekintette a háború sújtotta ország és a főváros élelemmel való ellátását. A szerteágazó közélelmezési gondok leküzdésére a kormány életre hívta a közellátási kormánybiztosi rendszert. A megyékben a főispánok egy személyben kormánybiztosok let96