Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)
Varsányi Péter István: Tolna megye az 1848-as és az 1861-es választások tükrében • 59
Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy ilyen hiányos adatsorból, -halmazból messzemenő társadalmi következtetéseket levonni veszélyes dolog. 69 Vitathatatlan, hogy kedvezőbb volt a helyzetünk - már ami a kutatást illeti - Sopron és Mosón megye esetében. Mégis... Mégis minden adat felhasználható valamire, mivel - mint fentebb említettük - a valóság egyfajta mozaikkockáinak tekinthetők. Ezek is hozzásegíthetnek a tények megközelítéséhez. Hiszen a jegyzékbe - a mégoly töredékesen is - felvettek jelenléte, megoszlásuk, foglalkozási struktúrájuk az adott régió fejlettségének (vagy ellenkezőjének) tükröződése. A választások A választások technikai lebonyolításának (hasonlóan 1848-hoz) két változatát ismerjük: a követnek nyilvánítást és a szavazást. (1848: V. te. 30. §). Tolna megye kerületeiben - ugyancsak hasonlóan 1848-hoz - több napon, 1861. március 11. és 16. között bonyolították le a választásokat. Egy kivételével csak az első változattal találkozunk. 70 1861. március 19-én Dőry Lajos másodalispán elnökletével tartott középponti választmányi ülésen regisztrálhatták a végeredményt: a paksi választókerületben (miután a kisebbségben maradt Korniss Pál visszalépett) Kurcz György; a kölesdi kerületben közfelkiáltással Perczel István, a pincehelyiben ugyanígy ifj. Bartal György első alispán, a szakcsi kerületben az egykori főispán, Ürményi József: a szekszárdiban pedig Szluha Benedek lett a képviselő. Csupán a bonyhádi választásnál olvashatjuk ezt a feljegyzést: „...Perczel Vincze Dőry Imre ellenében (győzött) szavazati általános többséggel". 11 A bonyhádi választás más szempontból is érdekes. Az egyik jelölt, Perczel Vince választóinak zászlóin e jelszó volt olvasható: „Éljen Perczel Mór követünk", csak amikor az emigrációban élő tábornok testvére, Perczel Pál főszolgabíró felmutatta a külföldről érkezett levelet, mely szerint az emigráns „...a választást csak akkor fogadhatná el, ha honvéd-egyenruhájában, teljesen szabadon ülhetne a képviselőház padjaira", álltak el a jelöléstől. (Emlékezzünk a január 16-i uralkodói figyelmeztetésre: Ferenc József még a megyebizottságok fiktív tagjaiként sem engedte meg emigráns szabadságharcosok felvételét, nemhogy a törvényhozó testületben.) így került sor a „legalább név- és családbeli rokon", Vince megválasztására. 72 Jeles személy lett a szakcsi kerület képviselője: az egykor Széchenyi István köréhez tartozó exfőispán, Ürményi József (1807-1880). A budai Lánchíd-alagút kivitelezőjének megválasztásával - a főispán szavaival - „...a Hazának kiválólagjó és érdemtelyes szolgálatot" tettek. A megye tisztviselőkara, annak is első embere egyébként meg volt elégedve a választás lezajlásával és eredményével. A példás rend szerinte annak a jele, hogy „...népünkben megvan az illető kellő komoly higgadt lelkület..., népünk a képviselőválasztási fölötte fontos politicai jog gyakorlatára megvan erve". A választás is olyan je77