Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)
Varsányi Péter István: Tolna megye az 1848-as és az 1861-es választások tükrében • 59
esetében tehát a „régi jog" gyakorlásának nem lehet akadálya. A középponti választmány 1861. február 27-én mérlegelte a felhozott érveket, s „...13. sz. alatt Madarász Vilmost a paksi választók összeírásában mint választó bejegyeztetni határoztatott". 62 Egészen más megítélés alá esett a Tolna megyei zsidók választójogának kérdése. A középponti választmány említett ülése (február 27.) a paksi községi összeírásból három, a dunaföldváriból két izraelita vallású személyt „töröltetett". Ők (név szerint: Kohn Gábor, Krammer Ignác, Boszkovits Mór, Grosz Alajos és Dukesz Fülöp) orvosok, orvostudorok vagy éppen seborvosok voltak. 63 E politikai lépés megítélése nem tartozik az egyszerű feladatok közé. A 19. század közepére, a kapitalista fejlődéssel, mind jelentősebbé vált az erősen differenciálódott zsidóság (benne a számunkra most érdekes értelmiséggel); megnövekedett a gazdasági-társadalmi szerepük és a politikai jogfosztottságuk, a közéletből való kirekesztettségük közötti ellentét. Az 1860-as új iparrendtartás határozottan előbbre vitte a tényleges egyenlősítésüket; 1860-6l-ben a világi értelmiségük szinte teljes egészében a magyar nemzeti mozgalommal azonosulás programját hirdette. 64 A politikai élet egyenjogúsítása szempontjából az 1848-hoz kötődés nem ígérte elképzeléseik, törekvéseik kielégítését (ismeretes ugyanis, hogy polgári egyenrangúságukat csak 1849 júliusában mondták ki). Az egyenjogúsítás politikai vonzatú kérdései közül 1861-ben a zsidók szavazati jogának ügye kapta a legnagyobb figyelmet - tekintettel a közelgő országgyűlési választásokra. 65 Az aktivizálódó konzervatív erők a zsidók szavazati jogának megadásával kívántak rést ütni az 1848-as törvények zárt egységén: az esztergomi értekezleten (1860. december 17.) az ötlet felvetésével arra törekedtek, hogy a 48-as törvény revíziójának szükségét bizonyítsák, így támasztva zavart a nemzeti mozgalomban. Velük szemben a liberálisok esetleg az új országgyűléstől várták a kérdés megoldását (a még emigrációban élő Klapka György figyelmeztetése: a hazai nemzeti mozgalom nem térhet el a 48-as törvényektől ebben a kérdésben sem, hisz ezzel precedenst kínált volna fel a bécsi kormánynak, hogy a következetlenségben igazolást találjon a maga törvénysértéseire). 66 A hazai zsidóság szabadelvű képviselői is felismerték ezt a veszélyt, óvtak az elhamarkodott lépésektől. Falk Miksa újságíró a Pesti Naplóban tárta fel az udvar és a konzervatívok kísérletét, s maga is az országgyűlés döntésének bevárására ösztönözte a zsidóságot. 67 Zilahy S. Pál hitszónok pedig sajnálkozását fejezte ki, amiért az 1848-as törvények még nem biztosították a zsidók egyenjogúságát; meggyőződése viszont, hogy az országgyűlés első határozatai közé tartozik majd a zsidóknak „...a többi testvér közé emelése és velük egy jogi polcra helyezése". 6 * Tolna megye középponti választmányának intézkedése - mereven ragaszkodva 1848 betűjéhez - akkor kizárta a zsidó értelmiségieket a választójogból, ezzel tulajdonképpen egy elfogadható politikai taktika követője lett. Az már más kérdés, hogy 1861-ben az országgyűlésnek sem ideje, sem mód75
