Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Varsányi Péter István: Tolna megye az 1848-as és az 1861-es választások tükrében • 59

Az 1861. évi összeírások A választásrajogosultak összeírása az 1848: V. törvénycikk rendelkezései alapján, gyakorlatilag a tizenhárom év előttire támaszkodva kezdődött meg 1861 februárjában. Ha az 1848-as összeírásokról azt állapíthattuk meg, hogy azok hiányosak Tolna megyében, mindez fokozottabban érvényes az 1861-re. A névsorokban szereplő községek száma alapján teljesnek csak négy terület tekinthető (szekszárdi, kölesdi, paksi és szakcsi); a pincehelyi és a bonyhádi kerületből mindössze 3-3 község adatai maradtak ránk. „A választókerületek száma és beosztása ugyanaz maradt és volt, mint 1848-ban állapítja meg idézett tanulmányában Horváth Árpád -. Legfeljebb a választók számában történt szaporodás".

59 Ezt a konklúziót némileg cáfolják a dunántúli adatok. A tizenhárom év lepergésével (1861-ben, 1848-hoz viszonyítva) Sopron megyében 10%-kal, Vas megyében 23%-kal kevesebben óhajtottak választani (a kivétel csupán a többségében nemzetiségiek - németek és horvátok - lakta Mosón megye, ahol valóban volt gyarapodás, 2%). A rendelkezésünkre álló adatok szerint Tolna megyében 1848-ban 10812 személyt írtak össze, 1861-ben 10240-et. Ez - ismétlem, nem teljes mennyiség - 5%-os visszaesést jelent. Csak feltételezni tudjuk, hogy az indolencia Tolna megyében sem lehetett kisebb, mint ahogy az országos viszonylatban vagy éppen a szorosabb régióban, a Dunántúlon tapasztalható. A levéltári iratok tanúsága szerint az 1861-es összeírás közel sem volt mentes az ellentmondástól, a problémáktól. A diósberényi lakosok panaszolták 1861. február 21-én, hogy a Gyönkön végzett összeírás idején a községbeliek „nagyobb része "Tolnára szállított dohányt, ezért nem tudtak a bizottság előtt személyesen megjelenni. Kérik felvételüket - a személyes megjelenés mellőzésével -, mivel Kölesdre utazás egy teljes napot venne igénybe, másrészt, értesüléseik szerint, Pincehelyen elég volt a községi elöljáróság bemondása.

60 Az összeíró bizottság törölte a választók sorából a 26 éves Madarász Vilmos, régi jog szerint szavazót (paksi választókerület). Az indok: „Miután csőd alatti léte bizonyodván, úgy lakása nem tudatván, választmányilagelmozdíttatik".

61 Madarász Vilmos, Madarász László 1848-as képviselő és politikus fia élt a fellebbezés jogával. Vagyonának „csőd alatt lételét''nem tagadta, csupán azt bizonygatta, hogy az 1848: V. te. 2. §-a csak az elkövetett hűtlenséget, csempészetet, rablást, gyilkolást és gyújtogatást tekinti kizáró oknak; fenyíték alatt ő nincs, sőt „bűnvádilag" sincs megidézve. Szerinte nem emelhető kifogás az állandó lakhelyével szemben sem; tanúkkal tudta igazolni, hogy Pakson lakott nagybátyjánál, Madarász Józsefnél, s csak 1860-ban volt apját meglátogatni Amerikában. A Tolna megyei közgyűlésen 1837. április 11-én jegyezték be a megyei nemesek listájára apja és nagybátyja, Madarász László és József neveit; 1843-ban és 1845-ben került birtokukba bizonyos „désmásszöllői"tulajdonrész, ami ekkor is a család, így Madarász Vilmos nevén volt. E birtoklás jogán 1848-ig részt vehettek Tolna megye gyűlésein. A panaszos 74