Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Varsányi Péter István: Tolna megye az 1848-as és az 1861-es választások tükrében • 59

Erről a Közlöny június 29-én adott tudósítást.

31 így tehát összeállt az a hatfős csoport, amely Tolnát volt hivatva az első népképviseleti országgyűlésen reprezentálni. Perczel Mór azonban csakhamar lemondott a mandátumáról: inkább katonaként kívánt a szabadságharcban részt venni.

32 A bonyhádi kerület megüresedett mandátumának betöltésére november 21-én tartottak pótválasztást, amelyből Dőry Frigyes került ki győztesen Zsivora György ellenében (434:244 arányban).

33 1848-49-ben az országgyűlési összeférhetetlenség két esetéről beszélhetünk: a tisztviselői és a távolléti inkompabilitásról. Az utóbbi Debrecenben került előtérbe, vált a baloldal és a jobboldal harcának fegyverévé. 1849. január 8-ig ugyanis csupán 145 képviselő jelent meg a hajdúsági városban, számuk még a tavaszi hadjárat sikerei után sem haladta meg a 300-at. A baloldal nyomására a képviselőház elrendelte az igazolásokat: az 1849. március 1-jéig meg nem jelent, magukat nem igazolt képviselők lemondottaknak tekintendők. Ebbe a kategóriába tartozott Dőry Frigyes is, következésképp - a képviselőház március 23-án kelt 918. számú határozata értelmében - Bonyhádon újra, immár harmadszor kellett választást tartani. Az 1849. június 30-án megejtett választáson két jelölt indult: Perczel István birtokos nemes és Gilli Mihály polgár. Szavazásra mégsem került sor, mivel a Perczel melletti többség láttán az ellenjelölt visszalépett; a választási elnök így a kerület országgyűlési képviselőjévé Perczel Istvánt nyilvánította.

34 A képviselőház július 28-án konstatálta, hogy a választás „törvényesen lön végrehajtva", tehát „Perczel István képviselőt igazolandónak véli a bizottmány".

35 Országgyűlési előkészületek 1860-61-ben Az Észak-Itáliában 1859-ben vereséget vereségre halmozó, megtépázott tekintélyű uralkodó az alkotmányosság látszatával bocsátotta ki a híres/hírhedtté vált Októberi Diplomát (1860) és a Februári Pátenst (1861). Mindezzel a „kibékülés sugarául"kívánt feltűnni az „absolutizmus által sértett nemzet irányában ". Mivel Magyarországon csak parlamentáris úton lehetett az elképzelt és óhajtott Reichsrath küldötteit megválasztani, a császár nem zárkózhatott el az országgyűlés összehívásának gondolatától. /. Ferenc /dzs^f (1848-1916) Vay Miklós bárót (1802-1894) magyar kancellárrá nevezte ki, egyúttal utasította a leendő országgyűlés időpontjának kijelölésére (1860. október 20.).

36 Helyreállította a vármegyék korábbi határait, visszahelyezte jogaiba az ország alkotmányos intézményeit, a magyar nyelv hivatalos használatát minden közigazgatási hatóságnál és törvényszéknél. Az alkotmányos keretek átmeneti helyreállítását követően megélénkült a politikai élet Tolna megyében is. Bár az 1860. november 26-án kinevezett főispán, Sztankovánszky Imre vonakodott a megbízás elfogadásától, nem lehetett immár kitérni a megfelelő intézmények megszervezése, tevé69