Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

T. Mérey Klára: Egy mezőváros iparosainak eredete a XVIII. sz. végén • 33

Ugyanakkor azonban az is feltűnt, hogy Tolna megyében - amelynek akkor gr. Széchényi Ferenc a főispánja is volt - a járások vezetőinek 1785 októberében elküldték Boda József baranyai főbírónak Szentlőrinc községről készített leírását „pro norma et cynosura", azaz követendő példa gyanánt.

6 S noha a szentlőrinci járás leírását készítő szolgabíró neve Boda Imre volt,

7 alig kétséges, hogy azonos forráscsoportról van szó. Tolna megye egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkező főbírája: Balogh István ekkor azt jegyezte fel diáriumában, hogy ő már ezt a leírási munkát elkezdte, s ha egészségi állapota ebben meg nem akadályozza, akkor már be is küldte volna a megyének, így tehát az említett szolgabíró munkája számára zsinórmértékül nem szolgálhat.

8 Ahogyan utána kutattunk, kiderült, hogy Balogh István valóban elkészítette a megye leírásának legalább egy részét, amelynek másolata megmaradt a Széchényi könyvtár kézirattárában.

9 Ezt az anyagot, illetve a Tolna mezővárosról szóló leírást tüzetesen megvizsgáltam és meg kellett állapítanom, hogy az szó szerint egyezik a Festetics-levéltár anyagában „De Possessionibus singillatim Tolna "címmel fennmaradt anyaggal, de erről nem hiányzik a dátum és az aláírás sem: „Signath Tolna, Die 9. May 1786. PerStephanum Balogh de Beér, I. Cottus Tolnens. or. Judlium." Sajnos, ez a töredék is másolat, ami kitetszik abból, hogy a mezőváros iparosainak felsorolásánál a 165. iparos vezetékneve hiányzi, nyilván a másoló nem volt képes elolvasni azt. Ugyanakkor a Festetics-levéltárban fennmaradt másolatban ez a vezetéknév pontosan megvan. Nyilvánvaló tehát, hogy mindkét forrás, amely Tolnáról ránk maradt, utólagos másolat, amelyek mindegyikére valamilyen okból szükség volt. így ezek forgatásánál számolnunk kell azzal, hogy a neveket rosszul hallották, írták vagy olvasták. S ez témánk szempontjából - egyáltalán nem mellékes és figyelmen kívül hagyható körülmény. Abban az egyben nem volt igaza Hajdú Lajosnak, hogy ezek a Kérdésekre adott Válaszok (Responsa) kevés segítséget adnak a valóság megismeréséhez,

10 mert pl. Mohács és Tolna mezővárosok iparosainak neve és a rájuk jellemző legfontosabb adatok közlése az általános gazdaság- és társadalomtörténet számára hallatlanul értékes információkat ad, nemcsak a termelés és a piac konkrét adatainak közlésével,

11 hanem pl. az iparosok eredetével, tanulmányaival stb. kapcsolatosan is. Ez a forrás adja az alapját a most következő tanulmánynak, amelynek az a célja, hogy megállapítsuk részint az európai kört, ahonnan Tolna mezőváros iparosai bevándoroltak, részint a letelepülésük ütemét és a bekövetkezett változások jellegét egy hosszú, idegen megszállás utáni időszakban. Mielőtt a téma kibontását elkezdenénk, meg kell vizsgálnunk a „terepet". Tolna mezővárosról a hazai történetírás úgy emlékezik meg, mint amely II. Lajosnak a mohácsi csata előtti utolsó állomáshelye volt. Utána megemlítik még - a reformációval kapcsolatosan- mint egy virágzó latin iskola helyét, amelyről a török megszállás idején dicsérően nyilatkozott nem34