Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

kaját stb. Olcsón és nagyon jól szórakoztam. A kellemes este után azAsyl-ban remekül aludtam. Másnap reggeltől egész nap a várostjártam. Tudtam a szörnyű hamburgi bombázásokról, amikor egy-egy éjszaka tízezrek pusztultak el és váltak rom­halmazzá egész városnegyedek. Itt is megvásároltam a fellelhető képeslapokat. Végigjártam a Binnen- és Aussen-Alsterpartjait, a belvárost, szomorúan álldo­gáltam a Katharine-Kirche romjai előtt, a csodálatos gót stílusú templomnak csak a tornya maradt meg. Megtekintettem az épen maradt Michaelis-Kirche-t, melyet a hajósok a nappali hajózás során éppúgy irányjelzőnek használnak, mint éjjel a világítótornyokat. Kedveskedve der Michel-nek, Miskának becézik. A Landungsbrückenél felmásztam a hatalmas Bismarck-szoborhoz. Itt vásá­roltam egy Hamburgprospektust, ami még nyilván a háború alatt jött ki a nyomdából. Címlapján fennen hirdette a felirat Hamburg nagyságát: Deutsch­lands Tor zur Welt, Welts Tor zum Deutschland, Németország kapuja a világ felé és a világ kapuja Németországhoz. A már említett Binnen-Alster vizén békésen úszkáltak a vadkacsák és ve­szekedtek a sirályok. Ha az ember nem nézte köröskörül a háborús pusztításo­kat, akkor végeredményben a Haus Vaterland elől békés kép tárult az érdeklő­dő szemei elé. Az egész napos sétától alaposan ki voltam márfáradva, amikor a Jungferstie­gen kis kávézót vettem észre, ahonnan zeneszó szivárgott ki. Bementem, leültem az egyik kis asztalkához. Valami kétes minőségű sört kaptam. Telepátia vagy véletlen, de a kis helyiség belsejében tangóharmonikázó férfi egyszerre csak Lehár- és Kál­mán Imre-dalokat kezdett játszani. Nem sejthette, hogy a neves zeneszerzők egy honfitársa hallgatja a kedves melódiákat. Ottmaradtam sötétedésig. Másnap már úgy mentem beavárosba, hogy ha vonatot kapok, akkor in­dulok vissza Passauba. A hamburgi főpályaudvar érdekes megoldású. A befu­tó sínek egy emeletnyire lesüllyesztettek. Az utca szintjén van a főépület, a jegy­pénztárakkal, csomagmegőrzővel stb. Hamarosan kaptam vonatot. Mivel visz­szafelé sehol sem akartam hosszabb időt eltölteni, két és fél nap alatt visszaér­keztem Passauba. Este volt már, amikor a vonat befutott, ez azt jelentette, hogy az utam még egy éjszakával meghosszabodik, mert a még mindig érvényben lé­vő kijárási tilalom miatt a pályaudvart nem lehetett elhagyni. A zsúfolásig meg­telt váróteremben hangzavar, bűz és fullasztó meleg akadályozta az alvást. Volt az utasok között két katona, olyan egyenruhában, amivel errefelé még nem ta­lálkoztunk. Sapkájukról és beszédjükről megállapítottuk, hogy szovjet kato­nák. Valami hivatalos úton jártak errefelé. Hamarosan az utasok gyűrűje vette őket körül és kézzel-lábbal megindult a társalgás. Nem ismerték egymás nyel­vét, így a közvetlen érintkezés lehetősége kizárt volt. Nagy paro lázas, cigaretta­csere, vállveregetés alakult ki. Lassan megvirradt, mehettem a Wald-Werke tá­borba. Az egész napot és a következő éjszakát átaludtam. Több mint két hete voltam úton. Teljesen eltűnt a hó, felmelegedett a levegő, közeledett a tavasz. Egyik na­pon Passauban összeszaladtam egyik kollégámmal, akivel a grafenwöhri 285

Next

/
Oldalképek
Tartalom