Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

nek hamarosan az lett a következménye, hogy kihívták a magyar tábortfutball­meccsre. Természetesen már a hecc kedvéért is elfogadtuk. A láger egyhangúsá­gában ez is változatosságot jelentett. Kijelöltük a meccs időpontját és helyét egy, a felső láger feletti viszonylag lapos, füves helyen. Kapufák nem voltak, ha­nem mint gyerekkorunkban, itt is a két kaput letett ruhadarabok jelezték. A magyar csapatban Tibor barátommal mindketten játszottunk. Nagyon szedett­vedett társaság benyomását keltettük. Ahányan voltunk, annyiféleképpen öl­tözködtünk, az egyik overallban, a másik térdnadrágban, a harmadik egysze­rűen fürdőnadrágban játszott, lábunkon a tornacipőtől a bakancsig minden változatot meg lehetett találni. Megjelentek a jugoszlávok és itt jött a meglepe­tés, valamennyien szabályszerű futballszerelésben, mez, futballcipő, sípcsont­védő, lábszárvédő stb. jelentek meg. Megkezdődött a mérkőzés. Én hátvédet ját­szottam, mint annakidején kitűnő gimnáziumi csapatunkban. Egyenlőre nem bírtunk egymással, hol az egyik, hol a másik kapu előtt pattogott a labda, de gól nem esett. így ment ez kb.fél óráig. Ekkor már kezdtük érezni, hogy egyre ke­vesebb a levegő, nem jut tüdőnkbe elég oxigén, lábaink nem akarnak engedel­meskedni. Lassacskán mindenüvé a jugoszláv focisták érkeztek előbb. Most látszott a különbség az 1500 kalóriás német és a 3000 kalóriás amerikai koszt között. És elkezdtek potyogni a gólok, de csak a mi kapunkban. A második fél­időben már csak lézengtünk a pályán és a végén kikaptunk 20:0-ra. Szerencsére ez a meccs nem fog bekerülni a két ország találkozóiról készült hivatalos sta­tisztikába. Mindentől függetlenül jól szórakoztunk, de főleg a nézők, akik jót derültek csetlésünkön-botlásunkon. Mindennek teteje az volt, amikor egyszer a labda a kapunk előtt pattogott, Tibor barátom, biztos, ami biztos jeligével hirte­len lehajolt és felvette a labdát. Még ajugók is hahotáztak. Közelebb lakván Passauhoz, kezdtünk moziba járni. Az Inn partján lévő sétányon volt egy nagy mozi, figyelemmel kísértük a műsorhirdetéseket és min­den valamire való filmet megnéztünk. Egy alkalommal a „Todesmühlen", Ha­lálmalmok című filmet adták. Arra gondoltunk, hogy krimit fogunk látni és hölgyismerősökkel mentünk el. Soha ilyen borzalmas látványt. A koncentrá­ciós táborokról összeállított filmet játszották. Ahogyan a szövetséges hadsere­gekegy-egy koncentrációs tábort felszabadítottak (Auschwitz, Sachsenhausen, Dachau, Bergen-Belsen, Majdanek stb.), lefilmezték az ott látottakat. Ezekből a felvételekből egy kétórás anyagot állítottak össze. Mi addig a koncentrációs táborokról elsősorban a nürnbergi perrel kapcsolatos újsághírekben ol­vastunk, meg egyszer valamikor a grafenwöhri West-Lagerban egy német kato­na beszélt róla, de ténylegesen most láthattuk először, mi is történt ott tulajdon­képpen. Láthattuk afarakásszerűen összerakott holttestek tömegét, a buldózerrel eltakarított, hihetetlenül lesoványodott emberek hulláit, a gázkamrába küldöt­tektől elvett és összegyűjtött szemüvegeket, fogaranyat, lenyírt hajat, gyerekjá­tékokat, bőröndöket, a gázkamrákat, a foglyokon végzett kísérletek nyomait a túlélőkön stb. Bemutatták, miként kényszerítették Dachauban az amerikaiak a helyi lakosságot, hogy libasorban bemenjenek a lágerba és végignézzék a 276

Next

/
Oldalképek
Tartalom