Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

Pockingba értünk. Nem volt értelme továbbmenni, ezért szállást kerestünk és végül nem is pajtában, hanem a falu utolsó házában meglepő olcsón sikerült szállást kapni. Nyilván tekintettel voltak a hölgy korára és hófehér hajára. Másnap reggel gyalog indultunk tovább és közelapockingi táborhoz leültünk az árokszélre, hogy a magunkkal hozott szerény reggelinket elfogyasszuk. Nem meglepő éppen a láger közelsége miatt, hogy a mellettünk elmenő gyalogosok nagy része magyarul beszélt, katonák, civilek egyaránt. Egyszer csak két rangjelzés nélküli fiatal magyar katona ment el mellettünk és az egyik odaszólt a másiknak rám mutatva: Nézd csak, ennek is csak ez az öreg tyúk jutott. A jó humorérzékkel megáldott öreg hölgyből kirobbant a hahota, a két katona pedig igyekezett minél hamarabb távolodni tőlünk. Még sokáig humorizáltunk a megjegyzésen. Hamarosan sikerült egy teherautót leállítani és így gyorsabban haladhattunk. Többszöri váltás után déltájban Ehringbe érkeztünk. A kis település az Inn bal partján fekszik, szemben Brauenau-val, ahol Hitler született. Hamar megtaláltuk a magyar szerelvényt, mely egy mellékvágányra volt kitolva. De nem marhavagonokból állt, hanem Pullmann-kocsikból így az ott lakók kényelmesebb körülmények között éltek és viszonylag elszeparáltán. Nagy volt a meglepetés az ismerősöknél és persze nem maradtak el a könnyek sem. Élénk beszélgetésben telt el a délután. Itt hallottuk a hírt, hogy az amerikaiak ledobták Hiroshimár a az atombombát. Késő délután indultunk vissza, sikerült eljutni Pockingig és a már ismert házban újra megaludhattunk. Másnap épségben visszaérkeztünk Schaldingba. A kedves Küttel házaspárral ezután még szorosabbá lett a kapcsolatunk. Két nap múlva Nagasakira dobtak az amerikaiak atombombát. Az újságok szerint küszöbön van a japán fegyverletétel. Ez néhány napon belül meg is történt. Véget ért ezzel az oly sok vért, áldozatot követelő második világháború. Közeledett a nyár vége és mi még mindig Schaldingban voltunk. A hazamenetelre egyelőre semmi lehetőség. Egy alkalommal Passauba mentünk a lovakatpatkoltatni, közben benéztünk a magyar parancsnokságra. Itt kaptuk a hírt, hogy a MÁV szombathelyi üzletigazgatóságának a dolgozói családostul kijöttek nyugatra és Straubingtól északra kb. 50 km-re egy Traitsching nevű faluban vannak elhelyezve. Ez azt jelenthette, hogy nővérem is ott van férjével együtt. Nagyon felvillanyozott a gondolat, hogy nővéremmel találkozhatom, azonnal az út szervezésének kezdtem. Elválaszthatatlan barátommal, Alasztics Tiborral el is indultunk. Egy kora reggeli vonattal, ekkor már volt rendszeres vonatközlekedés, ha ritkán is, Straubingba utaztunk. Délelőtt 11 óra lehetett, amikor Straubingból az 50 km-es útnak gyalog nekivágtunk. Alaposan kiléptünk és estére sikerült az út jelentős részét megtenni. Az egyikfaluban egy barátságos gazdánál a pajtában helyet kaptunk éjszakára. Sőt, amit nem is vártunk, másnap reggel a háziasszony nagy bögre tejet és hozzá jókora karéj kenyeret adott. Még a délelőtti órákban Traitschingba érkeztünk. Némi fáradozás után sikerült a szombathelyieket megtalálni. Tényleg a MA Vüzletigazgatóság 271