Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

álattal semmi baj. Fizetségfejében a gazda egy hónapig naponta szállított 2 liter tejet. Közben teljes pompájával beköszöntött a nyár. Remek nyaralás ígérkezett a Duna-partján. A fürdési lehetőség itt volt a ház mögött, alig néhány méterre. De nékem nem voltfürdőruhám. Ezen azonban könnyen lehetett segíteni. Pártfogoltunk, Kissné az uszályról hozott néhány gyapjú karvédőt szétvágott és az így kapott darabokból remek fürdőnadrágot állított össze. Kihasználtuk a Duna közelségét, mindennap a vízen voltunk. A Duna itt alig folyt, ugyanis Passau előtt teljes szélességben duzzasztómű zárta le. nagyokat úsztunk, gyakran át a túlsó oldalra. Valahonnan szereztünk egy nagy teherautó belsőgumit. Ez lett az egyik fő szórakozásunk a vízben. Felfújtuk, beleültünk, úsztunk vele, hadakoztunk egymással, hangoskodtunk, mint a süvölvények. Egyszer azonban majdnem ráfizettem a dologra. Beúsztam a gumival a Duna közepére, ott beleültem és napsütkéreztem. Lehet, hogy el is szundítottam. Ekkor történt, hogy Asbóth Feri szép csendben mögém úszott és gumistól felfordított. Belepottyantam a vízbe. Ez még önmagában nem lett volna olyan nagy eset, de a gumitömlő félarasznyi réz szelepháza hátul beleakadt a fürdőnadrágom aljába. Végigrepesztette a varrást derékig, itt azonban megakadt, mert a dupla anyagot és a benne lévő gumit eltépni már nem tudta. Ennek következtébenfenekemnél fogva kiemelt a vízből, fejem és lábam így víz alá került. Hasztalan próbáltam a hatalmas tömlőt a víz alá nyomni, hogy kiszabadítsam magam a lehetetlen és veszélyes helyzetből, nem sikerült. Olyan nagy volt a felfújt gumi felhajtóereje, hogy lehetetlen volt a víz alá nyomni. Nem volt más mód, mint fura helyzetemben kibújtam a fürdőnadrágból és végre levegőhöz jutttam. Mindez másodpercek alatt zajlott le, de nekem óráknak tűnt. Kiúsztam, de csak a partközeiben jutott eszembe, hogy pucéran azért mégsem mászhatok ki, a jó németek megköveznének, ha így sétálnék végig az utcán hazafelé. Elkezdtem kiabálni a fiúknak, végül valamelyik hozott egy pokrócot. Ezt körém csavarva sikerült a szállásra menni. Nagyokat hahotáztunk az eseten, eszükbe sem jutott, hogy komolyabb következénye is lehetett volna az esetnek. De hát mi azért jöttünk le Turnhofból, a hegyekből, hogy hazamenjünk, nem pedig, hogy semmittevéssel töltsük el az időt. Ezért már az első hét után tájékozódni próbáltunk. Első utunk Passauba vezetett. Itt amerikai felügyelet mellett (Clay tábornok) központi magyar katonai parancsnokság is működött (Legeza tábornok), ahol megtudtuk, hogy érkezésünk előtt egy héttel az amerikaiak lezárták azlnn vonalát és senkit nem engednek át osztrák területre. Mivel itt volt az egyetlen épen maradt híd a folyón, ezt semmiképpen nem lehetett kikerülni. Feliratkoztunk a parancsnokságon hazatelepülési szándékunkkal. Megígérték, majd értesíteni fognak bennünket, ha újra megindulnak a repatriáló szerelvények. Az osztrák határ lezárása miatt be kellett rendezkednünk hosszabb itt-tartózkodásra. Úgy látszik, hogy a Turnhofból előttünk indult kollégák még átjuthattak azlnn folyón, mert egyikükkel sem találkoztunk még a későbbiek során sem. Passau nagyon szép város, három folyó találkozásánál fekszik. A helybéliek „schwimmende Stadt"-nak, úszó városnak hívják, kétezeréves múltra te259