Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

lette az istálló, túlsó oldalon a pajta és egyéb épületek. Az istálló és a konyha között egy kis benyíló volt. A bajor parasztok vastag gyapjúharisnyában és klumpában jártak. Mielőtt a konyhába beléptek volna, a benyílóban kiléptek a klumpából. így a kinti szemetet, az istálló trágyáját nem vitték be a lakrészbe. A mi parasztunknak 12 tehene volt, a szegényebb parasztok közé tartozott, ezt mutatták az épületek is. A háziasszony 50 év körüli, lompos, elhanyagolt külsejű, sem ő, sem pedig a konyhája nem ragyogott a tisztaságtól, ami pedig a bajoroknak sajátjuk volt. Állandóan savanyú ábrázattal járt körülöttünk, kimondottan barátságtalan volt. Bizonyos fokig meg lehetett érteni, hiszen egy sereg idegen ember szállta meg tanyájukat. Felfigyeltünk arra, hogy házigazdánk, az öreg bajor paraszt, egyik fülében arany fülbevalót hordott. Eleinte zavartan zárkózott el a felelet elől, amikor kérdeztük, hogy az mire való. Ismételt érdeklődésünkre végül elmondotta, hogy az csalhatatlan szer a golyva ellen. Évekkel később Svájcban láttam hasonlót ottani parasztok fülében. Náluk a „kanászkór"(leptospirosis) ellen hordták az arany fülbevalót. Maga a vidék nagyon szép volt. Körös-körül hegyek, itt kezdődtek a GrosserArber (1500 m) és Kleiner Arber (1100 m) nyúlványai, amelyek azután hamarosan komoly meredekbe mentek át. Az első 1-2 nap kirajzottunkfelfedezni a vidéket. Meglepetéssel állapítottuk meg, hogy a legtávolabbi paraszttanyán is van villany, és ami nagyon lényeges, vízvezeték. Az utóbbi kiépítését is hamar megláttuk. Valahonnan a hegyekből források vizét vezették le fából készült csöveken, az így kapott víz nagyon kellemes, jóízű, egészséges volt. Ennyi ember egy helyre összezsúfolva, rusztikus elhelyezési és táplálkozási körülmények között, eleve magával hozta a torzsalkodást. Hamarosan kitört a viszály a nősök és nőtlenek között. Ez lassan mindinkább elfajult. Professzoraink közben begyalogoltak Regenbe információkat szerezni. Hozták a hírt, hogy az amerikai csapatok már a közelben, Chamnál vannak és ami kellemetlen, a hírek szerint a németek itt, Regennél akarják őket feltartóztatni. Ezt ostobaságnak tartottuk, hiszen tudomásunk szerint a vidék erődítve nem volt, ellenállás csak rövid ideig lehetséges, és az is csak a polgári lakosságnak fog szenvedést okozni. Ekkor gondoltam először arra, jobb lesz, ha én is levetem a katonaruhát. Búza Lacitól, a diákszázad parancsnokától kaptam egy nadrágot és egy pár cipőt. Pulóverem meg volt, ingem szintén, így máris öszszeállt a civil öltözék. Mivel tavaszodott, meleg holmira már nem volt szükség, őszig meg csak történik valami. Katonacsizmámat eladtam a savanyú háziaszszonynak egy frissen sült vekni kenyérért. Még én jártam jól, mert a csizma a hosszú gyaloglások alatt teljesen tönkrement. Április 23-án reggel rémülten szaladt haza a házigazda lánya a völgyből, hogy az amerikaiak már csak pár kilométerre vannak. Aznap azonban nem történt semmi. Ekkor a professzorok a bizonytalan helyzetre tekintettel elhatározták, hogy levizsgáztatják a szigorlókat és kiadják nekik a diplomát. így is történt. Az egész nap vizsgáztatással telt el. Ezt a diplomát később odahaza nem ismerték el. 244