Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

Sok gyötrelmet okoztak a tanszázadnak az ismétlődő légiriadók, sőt támadások. Ezek szinte naponta ismétlődtek. Nappal az amerikai, éjjel az angol légierő támadott. A laktanyánál hatalmas pincerendszer volt légvédelmi célra, ezernél is több ember elfért benne. Szükség esetén, különösen ha a hallgatókat a főiskola és laktanya közötti úton érte a riadó és nem érhettek vissza idejében a laktanyába, akkor a közeli FLAK-TURM-ban kerestek menedéket. Ezek 6-8 emeletes vasbetontornyok voltak, hatalmas falakkal, tetejükön légelhárító ágyú (Fliegerabwehrkanone), a német elnevezés rövidítéséből ered a nevük. Február végétől megjelentek az egyesedéi-kettesével portyázó orosz gépek is. Kis méretük miatt azonban csak apróbb bombákat vihettek magukkal, melyeknek nagyobb volt a lélektani, mint a romboló hatása. Egy alkalommal nagyobb bomba esett a laktanyára, átütötte a három emeletet és többek között szétverte a 3. évesek szobája melletti helyiséget is. Február közepétől ismételten hallani lehetett hangokat, hogy a németek a 3. éves hallgatókat bevonultatják. Hosszadalmas és éleshangú tárgyalások előzték meg ezt az eseményt. Erre vonatkozóan is találtam írásos dokumentumot. A Birodalmi Oktatás- és Nevelésügyi Minisztériumnak a Bécsi Tudományos Főiskolák Kurátorához intézett és Berlinben 1945. január 8-án kelt levelének 2. sz. melléklete már a következőképpen kezdődik: »Bár formai-jogi feltételek a szövetséges országok hozzátartozóinak a háborús bevetésére nem állnak fenn, illetékes német körök felfogása szerint az áttelepült magyarokat a németekre vonatkozó előírásoknak megfelelően hadi fontosságú bevetésre igénybe kell venni. A magyar menekültektől is elvárható, hogy a háborús bevetésre rendelkezésre álljanak^ Mint említettem, a németek mindvégig 4. és 5. éves hallgatókról beszéltek. Nyilvánvalóan a Bécsbe kiérkezett szigorló állatorvosokat tekintették 5. évfolyamnak, ennek következtében szerintük a 3. évesek már létszámfelettiek voltak, így német részről a diplomától legmesszebb lévő 3. évfolyamnak háborús célokra történő igénybevétele logikusnak látszott. Ezt a nézetet alátámasztó dokumentumot sikerült a bécsi levéltárban ugyancsak megtalálnom. Március 10-én a 3. éves hallgatókat bevagonírozták és március 11-én elindították Németországba. Többnapos utazás után megérkeztek a Hessen tartományban lévő Marburg an derhahn városába, ahol a Tannenberg-laktanyában helyezték el őket. Azonnal német egyenruhát kaptak, melyről azonban a hallgatók eltávolították a német felségjelzéseket és a zászlóaljszabókkal kis magyar címerpajzsokat varrattak. Itt szabályszerű kiképzésbe fogták őket. Március 28-án az amerikai csapatok elérték Marburgot, a diákszakasz fogságba esett. Marburgból tehergépkocsikkal Belgiumba szállították őket, ittNamur városa mellett a szabad ég alatt tanyáztak. Innen hamarosan továbbszállították a társaságot Franciaországba, majd több csoportra osztva különböző hadifogolytáborokba kerültek. Viszontagságos hadifogolyélet után általában 1946 tavaszán, nyár elején kerültek haza. Franciaországban egy hallgató meghalt, kettő kinnmaradt, egynek még Marburgban átlőtték a karját. 234