Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Cserna Anna: A Sztankovánszkyak birtokszerzése • 5

Uj családok is bekerültek, mások pedig birtokaprózódás következtében, társadalmi, vagyoni helyzetük megváltozásával kiestek a rokonsági viszonyrendszerből. A családi kötelékek erejét bizonyította, hogy a famíliák birtokaikat zálogba, bérbe elsősorban rokonnak adták.

49 A család tárgyi, szellemi, politikai kultúráját szintén az anyagi alapok határozták meg. Az 1750-es évek elejétől Sztankovánszky Pál az állandó lakhelyét áttette Kajdacsra. A szülők továbbra is a pápai házban maradtak. Kajdacson 6-7 helyiségből álló kúria szolgált lakásra. Az egyszerű berendezésű szobák lakó- és hálóhelyiségek egyszerre. A társasélet színtere az ebédlő volt, amely csak a szomszédság és a rokonság fogadására volt alkalmas. A birtok jövedelmezőségére ügyelő család takarékos, visszafogott életre rendezkedett be. A vagyoni helyzetükhöz mért építkezésbe csak a XIX. század utolsó évtizedében fogtak. Az akkori birtokviszonyok szerint 3000 holdjukkal a nagybirtokos kategóriába sorolódtak át, ezért a nagybirtokos státushoz igazították az életkörülményeiket is. Az 1893-ra elkészült kastély már a nagyúri életmód folytatására szolgált. A XVIII-XIX. században az érintkezés szinte egyedüli formája, a személyes találkozásokat is pótló levelezés volt. A közlekedés javulásával a reformkorban azonban a tolnai nemes hajóval egy nap alatt Pestre, kocsival három nap alatt Győrbe, Sopronba utazott. A rokonsági és baráti kapcsolatok közvetlen ápolása a nagy vásárok idején vagy divatos fürdőhelyeken történt. A rokoni és a birtoklási szálak az ország nyugati és északnyugati részébe nyúltak, ezért a társadalmi érintkezésük is ebbe az irányba mutatott. Nyugattal, Béccsel élénkebbek a kapcsolataik, mint az Alfölddel. Fogékonyabb a német kultúrára, a nyugati szellemi áramlatokra. A családban a társalgás nyelve a magyaron kívül a német volt. Emellett franciául és a gazdasági érdeklődésük miatt angolul is beszéltek. Járatták és olvasták a korabeli újságokat, folyóiratokat. Rendszeresen vásároltak könyveket, szép és értékes könyvtáruk gyűlt össze. A vidék egyáltalán nem volt „vidékies", műveletlen és tudatlan, mint ahogy a máig élő felfogásban rögződött. A Sztankovánszkyak fiaikat taníttatták, és a családi tradíció szerint ajogi diplomával a zsebükben a vármegyei hivatali pályán helyezkedtek el. Tolnában végleg megtelepedett Sztankovánszky Pál korán elhunyt fia, András II. a főjegyzőségig vitte. A család legkiemelkedőbb és a legmagasabb megyei tisztségét elérő tagja András II. fia, Imre I. volt, akit reformkori szereplése alapján a vármegye kívánságára 1848-ban főispánná neveztek ki. Ezt a hivatalt viselte 1861-ben, majd 1865-től egészen haláláig, 1873-ig. Sztankovánszky Imre I. személyében összpontosult leginkább az elődök polgárias, vállalkozó szelleme, párosulva a Habsburg-ház iránti hűséggel, a nemesi hagyományokhoz való kötődéssel. Az 1848/49-es esemenyekbeli részvételét felülvizsgáló hatóságok őt elsősorban hivatalnoknak minősítették, a politikai magatartását pedig „mérsékelt-opportunista"-ként határozták meg. Nem fogadta el az uralkodó trónfosztását, hűségnyilatkozattal hódolt I. Ferenc Józsefnek. Nemesi gondolkodása miatt idegenkedett minden forradalmi 23