Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

Körös-körül szűzi hó, időnként kisütött a nap. Olyan békés volt az egész, szinte el sem hittük, hogy világszerte ölik egymást az emberek. Másnap délre egyAuerbach nevű kisváros pályaudvarára érkeztünk, ahol két vagonunkat lekapcsolták és félretolták egy mellékvágányra. Itt közölte velünk zászlósunk, hogy megérkeztünk, vasúti utazásunk véget ért. Nem is nagyon haragudtunk érte. Három hét telt el azóta, hogy Porpácon bevagoníroztunk. A kisvároson keresztül vonultunk gyalog új telephelyünkre. Furcsa volt, hogy az utcákon csak gyerekeket, nőket és öreg embereket lehetett látni. Fiatal vagy középkorú férfiakat egyáltalán nem. Kb. 8 km-s gyaloglás után egy hatalmas katonai tábor bejáratához érkeztünk. Kinyílt a kapu, mi bementünk és a láger hatalmas gyomra elnyelt bennünket. A grafenwöhri Westlagerben voltunk. Január 24-február 20. A grafenwöhri katonai kiképzőtábor hatalmas területen feküdt, Nürnberg és Bayreuth között a Frank-Jurában. Átmérője 35-40 km. Három nagy egységből állt: West-Lager (nyugati tábor), itt voltunk mi, Süd-Lager (déli tábor), itt volt a parancsnokság és Ost-Lager (keleti tábor). Teljes telítettség esetén 35 000 fő volt a tábor létszáma, a West-Lager 10 000 fő részére készült, de odaérkezésünkkor még félig sem volt feltöltve. Barakképületekben helyeztek el bennünket. Sikerült úgy elhelyezkednünk, hogy a mi szakaszunk, benne a 10 fős egyetemi részlegünk egy szobába kerüljön. így továbbra is együtt volt a társaság, amely az úton már jól összekovácsolódott, összebarátkozott. Emeletes ágyak voltak a szobában, mi Bajmóczy Bandi kollégámmal az ablak melletti sarokban a két felső ágyat foglaltuk el. Állományba vételünk itt azzal kezdődött, hogy az eddig még véletlenül megmaradt minden fegyvert, még az oldalfegyvert is le kellett adni. Megjelent egy borbély is, aki hajunkat tövig lenyírta. Néhány napig teljesen magunkra hagyatva őgyelegtünk a táborban, senki nem törődött velünk. Kovács zászlós átadott bennünket a parancsnokságnak, ezután már csak elvétve láttuk. Jól jött a pár napos pihenés a hosszú vonatozás és koplalás után. De ez az időszak is véget ért. Megkaptuk új kiképzőnket, Lakatos jutási őrmester személyében. Nagy darab, edzett, igen kemény katona volt. Eleinte tartottunk tőle, mert a jutási altisztekről nem a legjobb híreink voltak. Hamar kiderült azonban, hogy a kemény kiképzés és megkövetelt fegyelem mellett igazságos, becsületes ember, akivel jól ki lehetett jönni. Ha szükség volt rá, mindig kiállt mellettünk. Nem mindegyik szakasz járt ilyen jól. Azért beszélek már szakaszról, mert előttünk már érkeztek ide karpaszományosok szép számmal. Úgy látszik, ide csak ezeket hozták Több ismerőst is találtam köztük, pl. Boleratszky, volt gimnáziumi tanárom fiát, aki egy évvel járt felettem, már végzett 218