Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

aludtunk. Jó lett volna a többnapos menetelés után fehérneműnket és kapcánkat kimosni, de erről szó sem lehetett. Reggel éktelen káromkodásra ébredtem. Lajcsi barátom már fenn volt és ő szitkozódott. A fekhely a borjakkal közvetlen szomszédságban volt és úgy látszik kapcáit túl közel rakta aj aszol szélén az állatokhoz és a szomszédos barátságos borjú gondolván, hogy az valami jó falat, megette. Az izzadságtól átitatott rongydarab talán még ízlett is neki. Mi voltunk a hibásak, mert mint állatorvosoknak tudnunk kellett volna, hogy a marha kíváncsi állat, mindent megnyal, amit lehet a szájába vesz és a nyelvének hátrafelé álló szemölcsei miatt, amit egyszer bevett, nem igen tudja kiejteni. Végül a házigazda lánya segített, egy öreg, kimustrált lepedőből vágott Lajcsi barátomnak két kapcát. Igaz, ezt is megfizettették. Kollégáink a szakaszból nagyot derültek, amikor az esetet elmeséltük nekik. Ostffy asszony fán már senki sem törődött a katonai foglalkozással. Kiképzést, kivonulást nem tartottak, egész nap szabadok voltunk. Csak a napi három étkezésre gyülekeztünk. Tisztjeinket nem is láttuk. A hírek annál inkább szállingóztak. December 30-án szakasztársam, a hosszúra nőtt ZetelakiLevente hozta a legfrissebb újságot, hogy visznek bennünket Németországba, az új fegyverrel való kiképzésre. Ha ez igaz, akkor a hadihelyzet ismeretében szomorújövő elé nézünk. Később a hírt több oldalról is megerősítették, köztük Bodnár zászlós is, aki már közölte az indulás napját is, január 2. Eszembe jutottak szüleim, talán soha többé nem látom őket, elkellene tőlük búcsúznom. Zalaegerszeg nem esik messze Ostffyasszonyfától, elhatároztam, megpróbálom meglátogatni őket. Felkerestem Nagy fő hadnagyot, talán a régi iskola ársi kapcsolatokra tekintettel elenged. 0 ismerte szüleimet is, nem egyszer járt nálunk. Az esti órákban szállásán találtam, nagyon kurtán fogadott: - Na mit akar. Előadtam kérésemet, próbálva érzelmi húrokat is pengetni. Rettenetesen letolt. Elmondott mindennek. - Jól tudom, mit akar maga. Meg akar lógni. Vegye tudomásul, ha a szomszéd faluban laknának a szülei, akkor sem engedném el. Tűnjön el innen. És kidobott. Nagyon nekikeseredtem. Elmondtam barátaimnak a dolgot, kibővítve azzal, hogy nővérem még közelebb, Szombathelyen lakik és most úgy néz ki, senkitől sem tudok elbúcsúzni. Ekkor egyikük felvetette a javaslatot, ne kéretőzzek el senkitől, hanem egyszerűen menjek be Szombathelyre. Egyik volt évfolyamtársam, ThirringÁkos azonnal jelentkezett, hogy hajlandó elkísérni. Kettesben mégiscsak könnyebben megy. - Tudod, mondta Ákos, azért is elmegyünk. Egy ebként is Szilveszter napja van, mindenki búcsúztatja az óévet, kisebb lesz az ellenőrzés is. Nem kellett hosszabb tanácskozás, eldöntöttük, hogy megyünk. Barátaim még hosszú ideig tárgyalták Nagy főhadnagy viselkedését. Különösen azon voltak felbőszülve, hogy egy volt iskolatárs, hogy tud így viselkedni. 207