Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)
Kőhegyi Mihály-Tóth Ágnes: Bodor György összefoglaló jelentése a Bonyhád környéki telepítésekről • 173
Hogy az apró nehézségek közül csak néhányat említsek, a visszamaradtak nem mutatják meg nekik a határban pontosan a bundosföldeket. Egy 8-10 holdas bundos gazdának is rendszerint szétszórva fekvő 15-20 parcellája van. A szomszéd megmutat a telepesnek egy parcellát s az le is kaszálja, mondjuk az árpát. Amikor másnap a telepes takarodni akar, megjelenik a mosolygó harmadik s közli vele, hogy a területet rosszul mutatták meg, mert az az ő árpája volt. Köszöni az ingyen munkát. A telepes hiába fordul bárkihez, a bíró és a jegyző vonogatják a vállukat, ők bizony nem tudják, hogy kinek hol a földje. Nagyon sok helyen a jóvátételi beszolgáltatás kötelezettségeket igyekeznek aránytalanul elosztva, túlnyomórészt a telepesek nyakába varrni. Robotra aránytalanul nagyobb számban rendelik ki a telepeseket. Sok helyen ma is helyi németekből, vagy német érdekeltségű emberekből áll a községi rendőrség. Ezek a németek örömére kellő ítélőképesség nélkül, egyoldalú meghallgatás után, apró ügyekben is bekísérik és letartóztatják a telepeseket. A telepesek nyolc hónap óta kóboroltak a Dunántúlon. Élelmük alig volt. A vármegye kitűnő főispánja, Cser Sándor elrendelte az ellátatlanoknak a bundos élelemből2 havi fejadaggal való ellátását. Bátaszéken, ahol a telepes magyarság sajnos kisebbségben van, s ahol az ellenállás legerősebb gócpontja van, e rendeletet egyszerűen nem hajtották végre. A telepesek ott hagymán élnek és robotolnak. Ez apró hibák, illetve sérelmek ellenőrzésére nincs meg a kellő apparátus, hisz magát az egész telepítést is 5-6 lelkes fiatalember segítségével hat hét alatt bonyolítottuk le. A főispán és a bonyhádi főszolgabíró segítenek ahogy csak lehet. Nem lenne csodálatos, ha ezek az események a telepesek munkakedvét egészen elvennék. Szerencsére szívós és küzdőképes népet telepítettünk le. Ez a nép ilyen körülmények között is megingathatatlan szilárdsággal állja a harcot. Ez annál nagyobb érdem, mert alig van intelligenciája. Az egész bukovinai magyarság talán 10-15 embert tudott az idegen uralom alatt iskoláztatni. Ez a 10-15 tanító és állás nélküli pap az egész vezetőségük. Az ellenállás a telepesek elleni hírterjesztésben is megnyilatkozik. Telekürtölték a környéket, sőt még a fővárost is azzal, hogy a telepesek nem dolgoznak és nem is értenek a gazdálkodáshoz. Nem lenne csoda, ha ilyen körülmények között nem dolgoznának, de ez egyszerűen nem igaz. Ahol a házat, földet megkapták, ott bizony keményen dolgoznak és ennek a vádnak a cáfolatát nyugodtan bízzuk az időre. 63 A másik vád az, hogy nem értenek a gazdálkodáshoz. Kétségtelen, hogy az új környezethez akklimatizálódniok kell Tény azonban az, hogy a szántóföldi gazdálkodáshoz jobban értenek, jobb a trágyakezelésükjobban értenek a gyümölcsöshöz, ugyanúgy értenek az állattenyésztéshez, mint a régiek. Igaz másrészt az is, hogy a tejgazdálkodást és a szőlőművelést kevésbé ismerték, mint a németek. A nép azonban tanulékony és friss s nyugodtan bízzuk ezt a kérdést is az idő bírálatára. 64 183
