Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)
Kőhegyi Mihály-Tóth Ágnes: Bodor György összefoglaló jelentése a Bonyhád környéki telepítésekről • 173
megerősített hídfőt alakítottak ki, ahonnan páncélos erőkkel igyekeztek csapást mérni a Budapest felé előretörő 2. Ukrán Front 46. hadseregére. 35 Több súlyos ütközet eredményeként november 13-án a németek - seregeik teljes megsemmisítését elkerülendő - kénytelenek voltak kiüríteni a dunaföldvári hídfőállást. 36 Ugyanezen a napon az apatini és batinai (Kiskőszeg) hídfőt is sikerült bevenni az oroszoknak. 37 Tolna megye területének elfoglalása november utolsó és december első napjaiban történt. 38 S bár a német csapatok még 1945 első hónapjaiban is be-becsaptak a megye területére, de ez nem akadályozta meg az élet újraindulását. December 10-12. táján Klein Kálmán és Senye Sándor, Szekszárd polgármestere megkezdte az új alapokon induló élet legfontosabb mozzanatainak kiépítését. Az alispáni hivatal első iktatott irata 1944. december 14-i keletű. 39 A megyei igazgatás megszervezése komoly nehézségekbe ütközött. Telefon-öszszeköttetés híján lovas küldöncökkel továbbították a különféle rendelkezéseket és a szovjet parancsnokság kívánalmait. 40 1945 januárjában s még inkább februárjában már viszonylag zökkenőmentesen működtek a megyei szervezetek (bíróság, rendőrség, államigazgatás). 41 így köszöntött a megyére 1945 tavasza, amikor - az évi kenyér érdekében - meg kellett volna kezdeni a földeken a szántást és a vetést, annál is inkább, mert a háborús események miatt ezekből alig valamennyit végeztek el ősszel. Helyenként még a kukorica is szedetlen volt. Csakhogy március 18án megjelent (március 15-re visszakeltezve) a 600/1945. M. E. számú földreformrendelet, mely bizonytalanná tette a földbirtokviszonyokat. Tolna magyarlakta községeiben március végére, illetve április elejére megalakultak a községi földigénylő bizottságok és meg is kezdték munkájukat. 42 Ezzel szemben a sváb községekben általában nem alakultak meg ezek a bizottságok, mert egyszerűen nem volt jelentkező a földre. A székely telepítés szempontjából elsőrendűen fontos Völgységi járás helyzetét jói tükrözi a bonyhádi főszolgabíró április 3-i jelentése, mely a március 29-i állapotot rögzíti. Ajárás területén 28 község van - állapítja meg a főszolgabíró -, a földigénylő bizottságok száma 22. A jelentés felsorolja az egyes községek földigénylőinek a számát: Nagyvejkén 10, Bátaapátiban 1, Bonyhádon 31, Cikón 6, Mőcsényben 4, Kétyen 84, Murgán 34, Kakasdon 3, Izményben 2, Kisdorogon 79, Bonyhádvarasdon 6, Tabódon 9, Kisvejkén 96, Lengyelben 100, Závodon 39, Majoson 1, Mázán 13, Győrén 4, Mórágyon 7, Tevelen 38, Váralján 33, Zombán 239. 43 Jól látszik, hogy a földigénylők száma viszonylag ott nagy, ahol nagybirtok van és a birtokost nem ismerik, esetleg nem is a faluban lakik. A főszolgabíró által jelentett 22 földigénylő bizottság természetesen nem valós szám, hiszen ahol egy, két vagy három igénylő volt, nem is lehetett bizottságot alakítani. A helyzet május közepéig nem változott, annak ellenére, hogy némely helyen a többszöri felszólításra megalakítják a földigénylő bizottságokat. Ezek azonban csak látszatbizottságok voltak, a földreform végrehajtásával nem is gondoltak, pedig ez a megyében letelepedett 350 körüli székely családnak életbevágóan fontos lett volna. Érezte ezt a főispán is, mert már176
