Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Cserna Anna: A Sztankovánszkyak birtokszerzése • 5

hivatal, némi birtok, birtokos rokonság megfelelő alap ahhoz, hogy a vármegyei közigazgatás legmagasabb posztjai is elérhetővé váljanak számára. 1724-ben helyettes, 1726-ban első alispánja, 1728-ban követe Veszprém vármegyének. A helyzetének megszilárdításában bölcs előrelátást, céltudatosságot látni. A korabeli viszonyok között Győr, Veszprém vármegye ideális kiindulópontnak látszott. A hódoltsági területtel szomszédos megyékben megalapozott, hivatalviseléssel, házassággal megpecsételt kapcsolatrendszerrel a háta mögött a nemesember birtokszerzési kilátásai megnövekedtek a töröktől megszabadított és újra települő déli vármegyékben. Ez a gondolkodás kétségtelenül már a történelem süllyesztőjétől megmenekedett vállalkozó szellemű nemességnek törekvéseit tükrözte. Az országban ekkor Veszprém vármegyében legmagasabb a nemesek aránya, 13-15%-a a lakosságnak. Rendkívül magas volt a szomszédoknál is, Győr, Zala, Vas, Komárom megyékben, ez 8- 12%-ot jelentett. Rátermettséggel, kis szerencsével lehetett kitörni ebből a tömegből. Ugyanis csak egy szűk réteg tudott megélni a hivatali szolgálatból, ezért a hasonló státusú családok akár rokoni kapcsolatok létesítésével is szoros szövetséget alkottak. A kívülálló családok közül egy-egy és csupán csak kis ideig őrizte meg pozícióját a megyei vezetésben. Megfelelő anyagi háttér nélkül pedig nem lehetett bentmaradni ebben a körben.

18 Sztankovánszky Andrásnak, sem a feleségének nem voltak akkora birtokaik Veszprémben, amelyre ezt az életformát építhették volna. A birtokgyarapítás kínálkozott megoldásként. Ezt a lépést Horváth Juliannával kötött házassága megkönnyítette. A lengyeltóti Lengyel és Horváth családnak Győr, Veszprém, Mosón, Komárom, Baranya és Tolna vármegyékben szétszórtan helyezkedtek el a javaik. A legnagyobb, egy tagban lévő földek, erdők, legelők Tolnában voltak. Megszerzésük ésszerűnek látszott, Sztankovánszky András erre már felépíthette fiának jövőjét. A tolnai, baranyai osztatlan birtokok cseréjét határozták el az érintett felek 1724-ben. A birtok megszerzése még családi kapcsolatok esetén sem volt teljesen zökkenőmentes. Birtokszerzés-birtoklás A tolnai táj az 1720-as években is még elszomorító képet mutatott. A török kiűzése után azonnal hozzáfogtak az „újjáépítéshez" a sivár, tönkretett, elpusztult, elvadult vidéken. A megye közigazgatásának beindításával, a megyehatárok tisztázásával egy időben a birtokviszonyok csak átmenetileg rendeződtek. A megye eredeti nemessége nagyrészt szétszóródott, kihalt, helyükbe újak léptek, mert a királyi és nádori adományozások a hódoltság alatt is folytatódtak. A jelentősebb XVI-XVII. századi családok közül Daróczy, Paksy, Esterházy, Abaffy, Béri Balogh, Fördös, Viczay stb. a „neoacquistica commissio" előtt birtokjoguk érvényesítése és a fegyverváltság 11