Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)
Durgonicsné Molnár Erzsébet: Tolna vármegye agrárkultúrájának eszmei veszteségei a második világháború következtében • 83
A számadatokkal, arányokkal kimutatható lélekszámvesztés kiinduló pont az eszmei értékvesztés felmérésében. A megye 5,4%-os lakosságcsökkenése nagy valószínűséggel a mezőgazdaságban foglalkoztatottak jelentős hányadát foglalta magában. Mégpedig azt a korosztályt, amely a termelőmunkában a legfontosabb szerepet töltötte be. A gazdálkodás fő irányítója, tervezője és kivitelezője a férfi volt. Nélküle jelentősen csökkent a gazdálkodás hatékonysága, termelőképessége. De nemcsak a férfilakosságot érte veszteség, hanem a nőket és a fiatalabb - gyermek - korosztályt is, akik legalább olyan mértékben vették ki részüket a munkából, mint a férfiak, csak más területen, a fbldművescsaládokban kialakult munkamegosztás szerint. A háborút követően ez is módosult, aminek hatása igazán alig-alig mérhető. Legfeljebb azt tudjuk, hogy fizikai erejük és életkoruk folytán némileg kisebb teljesítményt produkáltak, de ennek - az ismert körülmények miatt nem nagy valószínűsége volt. Nőknek és gyermekeknek egyaránt férfiteljesítményt kellett nyújtani. Talán ez is tükröződött az 1947-es egységessé vált 18-20 forintos napszámban. De nemcsak az életek kioltása vonta el a termeléstől az embereket, hanem a hadi- és közmunkák végzése is. A falvak lakosai rendszeres és kemény hadimunkát végeztek. Ez a munkaerő-elvonás a mezőgazdasági munkálatokat késleltette, ami a terméshozamok csökkenésében is tükröződött. A termények, az élelem csökkenése folytán romlott a lakosság táplálkozása. Az egyébként is legyengült szervezetet rosszultápláltság következtében könnyebben támadták meg a betegségek. A háborút követő években nőtt a megbetegedések száma és a gyermekhalandóság. A falusi lakosság pénztelensége és az egészségügyi ellátás hiányosságai miatt sokan évekre, talán egész életre szóló egészségügyi károsodást szenvedtek. A rossz egészségi állapotban lévő munkaerő nem tudott jó munkateljesítményt elérni, nem tudta a gazdaságot megfelelően fejleszteni. A munkaerőhiány a munkabéreket megsokszorozta, de az általános elszegényedés és egyéb körülmények a piaci viszonyok ellenében alakították azt. A mezőgazdaság iparcikkek hiányában nem tudott az ország számára megfelelő és elegendő élelmiszert és ipari alapanyagot termelni. Az ipari termelés megindításának egyik igen fontos feltétele volt az elegendő élelem. Emiatt - és az országra háruló egyéb kötelezettségek miatt olyan árarányokat alakítottak ki, amelyek a mezőgazdasági mellett, az egész termelést sújtották, visszavetették. Az agrárolló következtében a falusi termelők minden fizikai és anyagi tartaléka felemésztődött, a jóvátételi kötelezettségen felül szinte csak az önfenntartásra jutott. Megyénk háború utáni életének alakulása szoros kapcsolatban volt a németség sorsával. A nemzetközi döntést követően a németek kitelepítése révén Tolna vármegye a háború végére 1941-ben számlált lakosságának 1/6át elvesztette. A földművelésben, a fejlett gazdálkodásban jártas agrártermelő családok ezreivel lett szegényebb a megye. Igaz, a betelepítésekkel némileg mérséklődött a hiány, de a telepítési körülmények és annak elhúzódása miatt csak hosszabb idő elteltével tudtak az újonnan érkezettek a gazdálko106