Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Husek Rezső-Kaczián János: A szekszárdi zeneoktatás és hangversenyélet négy évtizede • 117

Hűsek Rezső Kaczián János A SZEKSZÁRDI ZENEOKTATÁS ÉS A HANGVERSENYÉLET NÉGY ÉVTIZEDE Zenepedagógiai célok és feladatok Az 1950-es években valóságos korszakváltás következett be a magyar zenepedagógia történetében. Ez a sorsdöntő fordulat aligha jött volna el, ha nem áll mögötte olyan mozgatóerő, mint Kodály Zoltán. Zeneszerzői nagyságát talán Szabolcsi Bence fogalmazta meg a legszebben: „Kodály tragikus sorsú nép fia, maga is tragikus árnyakat hordoz lelkében. Költői lelke tele szenvedélyes, forró Urával, sötétben izzó drámai víziókkal, nemesen férfias melankóliával. Magányos poéta, aki azonban álomvilágának alakjaival hatalmas, ezer gyökérzettel a valóságos életbe kapcsolódó világot teremtett magának. "

l Bartók, a pályatárs pedig így írt 1928-ban Kodályról: „...ha azt kérdezik tőlem, mely müvekben ölt testet legtökéletesebben a magyar szellem, azt kell rá felelnem, hogy Kodály müveiben. Ezek a művek hitvallomás a magyar lélek mellett Külső magyarázata ennek az, hogy Kodály zeneszerzői tevékenysége kizárólag a magyar népzene tulajdonában gyökerezik. Belső oka pedig Kodály rendíthetetlen hite s bizalma népének építő erejében és jövőjében." 1967-ben Kodály temetésén Szabolcsi így méltatta a mestert: „Szálfa dőlt ki közülünk, utolsó óriása annak a nemzedéknek, amely megváltoztatta Magyarország szellemi életének arculatát. Amit vállalt, nem kevesebb volt, mint Magyarország újjáteremtése zenében. "

2 Sokoldalú munkásságából ez a kis méltatás természetesen csak a pedagógiai koncepciójára emlékeztet vázlatosan. Kodály felismerte, hogy a zenei analfabétizmus és félműveltség elleni harc csak az ifjúság zenei nevelésével kezdhető el. Már 1925-ben írt kórusokat, ének- és oktató gyakorlatokat. A harmincas évektől országos mozgalommá terebélyesítette az Éneklő Ifjúság-mozgalmat. Mindebbe a munkába bevonta tanítványait is, 1934-44 között iskolai énekgyűjteményt adott ki munkatársaival. 1944 és 1948 között tankönyveket szerkesztett. Tanításának anyaga a népzene, a közös ének, fontos eszköze a relatív szolmizáció, fő célja pedig a zenei írás-olvasás. Tanítása Kodály-koncepcióként vált világszerte népszerűvé. 1945 után nevelői tevékenysége egyre fontosabb lett számára. 1949-ben az iskolák államosítását követően napirendre került a zeneiskolák reformja. Átszervezték a fővárosi zenetanfolyamokat és megvalósult az egységes zenepedagógiai koncepció. Rendelet jelent meg a zenepedagógiai munkakö117