Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)
László Péter: Tolna megye 1956-ban • 71
Az illegális szervezetek tényleges veszélyt nem jelentettek az új politikai hatalom számára. Sokkal veszélyesebbnek bizonyult a legálisan működő munkástanács. A munkástanács intézményét 1956 október végén hozta létre a forradalmi lelemény. Elsősorban nem politikai, hanem gazdasági-érdekvédelmi feladatokat látott el. Tevékenységében annyi volt a politikai mozzanat, hogy közreműködött itt-ott a kommunista vezetők leváltásában. Pontosabban, nem álltak ki mindenütt a munkáshatalmat formálisan megtestesítő vezetők mellett. Ellenszenvük az elkülönült, elidegenedett hatalom képviselőinek szólt. A munkásság nem igazodott el az államszocialista tulajdonviszonyok és a tervutasításos mechanizmusok útvesztőjében, ezért kereste a hozzá közelebb álló, áttekinthetőbb megoldásokat. Az üzemi munkástanácsok Tolna megyében 1956. október 27-től folyamatosan alakultak. A 20-40 fős munkástanácsok 10-12 fős igazgató tanácsot is létrehoztak. Megalakulásukat legtöbbször úgy tették közzé, hogy a követelésüket is megfogalmazták. Ezek a testületek - a nyilvánosságra hozott működési szabályzatuk alapján nagyon széles hatáskört kaptak. Ők nevezték ki az igazgatót, és a műszaki vezetőket. Döntöttek a munkásfelvétel és az elbocsátás kérdésében. Jóváhagyták az üzemi tervet és a fejlesztési elképzeléseket. Beleszólásuk volt a bérarányok kialakításába és a nyereség elosztásába. A munkástanácsokat terhelte a felelősség a helyes gazdálkodásért, valamint az állam iránti kötelezettség teljesítéséért. A testület - mint a munkáskollektíva megbízott képviselője - végső soron a munkás-önigazgatás és a tulajdonosi érzület kialakításában játszott volna szerepet. Az üzemi munkástanácsok nagyon kritikus időpontban alakultak meg. Akkor szakkadt rájuk az üzemek irányításának minden gondja, amikor a nehezedő nyersanyag- és energia-ellátás miatt, valamint az átláthatatlan politikai zűrzavar következtében minden bizonytalanná vált. 1956. november 4-e után a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a munkástanácsok működését rendeletben szabályozta, majd ezt az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel megerősítette. így hivatalossá tette, elismerte működésüket. 72 Miután november 14-én megalakult a Nagybudapesti Központi Munkástanács és felvállalta az országos koordinálás feladatkörét, az üzemi munkástanácsok politikai szerepköre felértékelődött. A sztrájkjog kivívásával olyan politikai-gazdasági hatalom birtokába jutott, amit a munkás-paraszt kormány nem fogadott el. Kétségbeesett kötélhúzás kezdődött, amelynek során a kormányzat először megszüntette, törvényen kívül helyezte a munkástanácsok területi szerveit, majd korlátozni kezdte az üzemekben működő munkástanácsokat is. Tolna megye üzemeiben 1956 novemberében szinte egyedüli szervezetként működtek a munkástanácsok. Tevékenységük egyik legfőbb tartalma az üzemek politikamentességének megőrzése volt. A megye legnagyobb üzemeibe (Bonyhád, Simontornya, Tolna) be sem engedték az MSZMP-t szervezni akaró pártmunkásokat, sőt a szakszervezeteket is fölöslegesnek tartották. 73 92
