Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)
László Péter: Tolna megye 1956-ban • 71
kásmozgalom érdekében is, mert az ellenforradalom nemcsak nekünk ártott, nemcsak bennünket dobott visszafejlődésünkben négy évvel, hanem ártott a nemzetközi munkásmozgalomnak. Ez a tábor is igényli tőlünk, hogy még egyszer olyan esemény, amely október-novemberben előfordult, többet ebben az országban ne történjen meg. Ezzel tartozunk az egy milliárdos szocialista tábor minden egyes tagjának..' m Hasonló szellemben beszélt Hruscsov 1958 áprilisában Dunaújvárosban: „... Ha a magyarok még egyszer olyan helyzetbe kerülnének mint 1956ban, újra itt leszünk, teljesítjük proletárinternacionalista kötelességünket a munkásosztállyal, a dolgozó néppel szemben. ' m 1957 májusában az MSZMP kemény fellépésével párhuzamosan számolták fel a munkásság utolsó bázisát, a munkástanácsokat. A hagyományos május elsejei felvonulást még a munkástanácsok közreműködésével szervezték, majd össztűz alá kerültek. A bonyhádi cipőgyár május 11-én megtartott párttaggyűlésén egyértelművé vált, hogy az MSZMP határozott lépésekre készül: „... Elérkezett az ideje, hogy meg kell tisztítani a munkástanácsokat az oda nem illő elemektől, az ellenforradalmároktól. A kiegészítés a párt legjobb tagjaiból történjék... "-jelentette ki a járási titkár. 93 A tisztogatás azt jelentette, hogy ismét adminisztratív eszközökhöz nyúltak. Letartóztatták Tamás Istvánt, a munkástanács elnökét és ellenforradalmi tevékenysége miatt eljárást indítottak ellene. Az MKP alapító tagja, Bonyhád első kommunista párttitkára „a munkáshatalom elárulásáért'"két és fél év börtönbüntetést kapott. A munkástanácsok intézményének felszámolásával szakította el az MSZMP az utolsó köldökzsinórt, ami 1956 októberéhez kötötte. Nem merte felvállalni azt a munkások által elkezdett kísérletet, amely a magyar demokráciát alulról építkezve, a munkahelyi és más autonóm szervezetekre alapozva képzelte el. Az MSZMP az autonóm emberi törekvések felkarolása helyett - amilyen gyorsan csak tehette - visszatért a felülről kézben tartott társadalmigazdasági - politikai modellhez. Végezetül kötelességem elmondani, hogy a téma feldolgozása során (1985-1989) az archívumi források felhasználása mellett beszélgettem több száz fő visszaemlékezővel, az 1956-os forradalom résztvevőivel. Nevüket - mivel ehhez hozzájárulásukat nem kértem - nem hozhatom nyilvánosságra. Közreműködésükért ezúton is köszönetet mondok. 96