Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)
László Péter: Tolna megye 1956-ban • 71
sértéséről, a párt legjobbjai és a vétlen emberek ellen indított hajszáról, a Szovjetunió elvtelen dicsőítéséről, a nemzeti hagyományok sárbatiprásáról... 68 A bűnöket felsoroló szónokok 1956 októberét továbbra is forradalomnak nevezték. Még az országos küldött is így foglalta össze a megyei aktívaülés vitáját: „Helytelen volna tehát, ha azt mondanánk, hogy ellenforradalom robbant ki. Az önkényuralmi rendszer ellen felvonuló tízezrek túlnyomó többsége a szocializmus híve. " 69 Mivel az elméleti-ideológiai érvanyag nem bizonyult elégségesnek sem a párttagság, sem a tömegek meggyőzésére, az MSZMP vezetése a gyakorlati cselekvést részesítette előnyben. Láttuk, hogy november elején Tolna megyében eltávolították a vezetésből a Rákosi-rendszerben kompromittálódott embereket. December végén ezek a káderek ismét munkába álltak. Új elbocsátási hullám kezdődött, most azonban „a politikai megbízhatóság" került az első helyre. Elkezdődött az 1956 októberében funkciót viselő emberek felülvizsgálata. Tolna megyében négy főből álló bizottság alakult, akik a kommunisták és vezetők cselekedeteit vizsgálták. Az üzemekben és hivatalokban emberek százait hallgatták meg, akik a vezetők ellenforradalmi tevékenységére vallottak. Az első menetben 68 első számú vezetőt vizsgáltak felül, ebből 37-et elbocsátottak, 31-et alacsonyabb beosztásba helyeztek. Volt párttitkárok, tanácsi osztályvezetők kerültek alacsonyabb munkakörbe az 1956. október 23-a után kifejtett ellenforradalminak minősített magatartásuk miatt. 70 A csendes tisztogatást tehát az MSZMP először a saját soraiban kezdte meg. Kimondták, hogy csak az maradhat a párt tagja, aki elismeri, hogy Magyarországon ellenforradalom zajlott. Az újra és újra induló sztrájkhullám miatt a megye élete szinte megbénult. Nem volt elég szén, álltak a vonatok, nem dolgoztak a tolnai és a bonyhádi üzemek. A sztrájkolok a többpártrendszer létrehozását és a szovjet csapatok azonnali távozását követelték. 1956 decemberétől gyorsult fel a termelőszövetkezetek szétesése. A felvásárlási láz és az áruhiány egyre aggasztóbb méreteket öltött. Hírek keringtek arról, hogy a forradalomban részt vevő fiatalokat a Szovjetunióba deportálják, ezért tömegessé vált a disszidálás. Bonyhádról, Paksról, Tamásiból, Dombóvárról teherautók és autóbuszok szállították a fiatalok ezreit a nyugati határra. A rendőri állomány jelentős részét a forradalomban vállalt szerepe miatt megbízhatatlannak tartották, ezért leszerelték. A szétszaladt honvédség összegyűjtése akadozott, a tiszti állomány politikai megbízhatóságát hónapokon keresztül vizsgálták. A pártmunkások fegyvert kértek, mert kiszállásaik alkalmából nem érezték magukat biztonságban. A Mecsekben tartózkodó ellenállók összegyűjtése a szovjet és a magyar karhatalom összehangolt akciói ellenére is sikertelen volt. Illegális szervezetek alakultak, amelyek röplapokkal árasztották el időről időre a megyét. Legismertebb a Petőfi nevét viselő szekszárdi ifjúsági szervezet. Ezek a röplapok keserű humorral reagáltak a kormányzat egy-egy aktuális intézkedésére. 71 91
