Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

László Péter: Tolna megye 1956-ban • 71

megbízhatóság, a felülről kapott feladatok maradéktalan végrehajtása volt a fő követelmény. Ez a vezetőgarnitúra sok olyan népszerűtlen feladatot felvállalt, amelyért alulról megvetést, felülről elismerést kapott. A „munkáshatalomnak" ez a tudathasadásos állapota számos későbbi eseményre magyarázatot ad. A megyei bíróság - felsőbb utasításra - 1956 augusztusában kezdte felülvizsgálni az elmúlt években törvénytelenül meghurcolt emberek ügyeit. Ezzel egy időben - az amnesztiarendelet alapján - a szekszárdi börtönből szabadon engedtek 130 elítéltet, akik zömében „közellátás elleni bűntényt" követtek el.

10 A Tolnai Napló megszólaltatott olyan börtönből szabadult gazdákat, akik nem tudták megmondani, hogy voltaképpen miért zárták be őket. Néhány forint adóhátralék, pár liter tej beszolgáltatásának „elszabotálasa ",,feketevágás*'elég volt a börtönbe záráshoz. Olyan esetet is említettek, amikor az ellenőr kiengedte az asztaghoz állított hordóból a vizet, majd a gazda ellen eljárást indított. A kötelezően kivetett „szerződéses" cukorrépa tavaszi szemléje során azért is büntetést róttak ki, ha az előírt három levélnél több, vagy kevesebb volt a növényeken. A bebörtönzések ideológiai hátterét „az osztályharc megvívása", „a kulákok korlátozása", az egyéni gazdálkodás feltételeinek lehetetlenné tétele adta. A bebörtönzött vagy deportált emberek gazdasága - de gyakran a családja is - szétzüllött, amikorra a gazda hazakerült. Az újságokban megszólaltatott parasztemberek indulatmentesen nyilatkoztak. Köszönetet mondtak a pártnak, hogy végül igazságot szolgáltatott nekik. A gazdaságukból kiforgatott emberek anyagi rehabilitálása azonban szóba sem került.

11 Külön rehabilitálási bizottság foglalkozott a pártból törvénytelenül kizárt, majd meghurcolt emberek ügyével. Az első csoportban megvizsgált 32 volt párttag büntetésének eltörlését 1956. szeptember végén hozták nyilvánosságra. A koholt indokok alapján meghurcolt volt MDP-tagok már keményebb hangot ütöttek meg. Kifogásolták, hogy azok rehabilitálják őket, akik annak idején fellebbezésüket még válaszra sem méltatták.

12 A rehabilitálásokkal elismert bűnöket és felelőtlen túlkapásokat nem lehetett többé a szőnyeg alá söpörni. 1956 szeptemberétől a politikai hatalom lelepleződve, erkölcsi tartalékok nélkül a padlón hevert. A meghasonlás és a kiábrándulás akkor vált teljessé, amikor a tömegkommunikációs eszközök hírt adtak Rajk László és társainak temetéséről, valamint az aljas vádak alapján kivégzett rendőrtisztek és honvédtábornokok exhumálásáról. Az MDP megyei vezetése az indulatoktól túlfűtött közélet láttán a párt egységének megőrzését hangsúlyozta. Pedig már mindenki tudta, hogy csupán az egység látszatának a megőrzése a cél. Jól elkülöníthető csoportok jöttek létre, amelyek különböző címkékkel látták el egymást. A „sztálinista", „rákosista", ,frakciózó")dzők elsősorban a politikai apparátus sorait osztották meg. A párttagság tömegeire inkább az általános meghasonlottság, a kiábrándultság volt a jellemző. 74