Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Nagy Károlytól: Gróf Széchenyi István mint nyilvános személy (public caracter) - forrásközlés • 157

mellet legyen az ember ki ellen nem lehet de leggkevésbé következik hogy mivel az osztrák kormányhoz nyúlni nem szabad, a nemzetet kell korbácsolni. Azt ismétli I ad nausea /" Gr Szléchenyi] hogy ez Osztrák Kormány most már nem törekszik a' magyar és intézményei ellen. Ugyan ugy ?Ezen modorban szokás a'szegény emberrel elhitetni hogy a' nap nem világit? vagy hogy a'sötétség a' normális világ? tréfának a' dolog egy kissé Ízetlen. Hogy napjainkban az osztrák nem mészárolja ésgalérázza

5i a hazafiakat tudjuk igen is; azt mondják hogy ezt a' mai Civilisatio nem sziveiné, noha a Muszka és porosz működéseit szíveli; de kezeskedik a'felöl Gr Sz[échenyi] hogy a' Civilisatio itt az osztrákphantasiáját - ha Hlyen ált Eperjes kezeskednék ma v[agy] ho\$\nap - nem sziveiné v[agy] tán vissza verné GrSz[échenyi] a' vasas németeket. Az Önkény elleni garantia a'nemzeti intézmény ékben fekszik, a' nemzeti intézményeket pedig nemzeti szellem hozza elő, tartja fenn, Egykor tudta ezt Gr. Széchenyi] is. Történetet ide és a' patakokban folyó Magyar vér, az üldözött nemzett, a' kínzott Lélek, a' Kivégzett ész a' nyomorult baromi álapotban tartott nép, a Kizsarolt ország majd támasztani fogják Gr. Szléchenyi] osztrák iránti engedelmes nézeteit. A rendszer fenn áll, az irány ugyan az, a munka következetes és számtalanszorharsogó a'Magyar fülébe egyesülj; ne czivodj, szeres nemzeti erőt, mert halálod bizonyost És miként járt el Szléchenyi] miként felelt meg az egyetlen feladásnak? Az Egyesülési szellem ápolására Caszinokat alkotott, a Kávéházak örvendetes számát, magány - tehát elkülönző Kávéházak szaporitották. így akarta ezt Gr. Szléchenyi]?Lofuttatást alkotott és séta tért; a'színházat nagy ideig pártolta. Hova nézünk mindenütt idő töltés, mindenütt mulatság, mert Gro/*Sz[échenyi]: mint pedagógus, a' gyermeket játék kórban akaráfelnevelni, a'seriosus

59 dolgok majd következnek, hogy Gr. .Szléchenyi] egyesítési intézményei szánakodást gerjesztő játékba és henyébe fajultak arról ő tehet ha nem akarta is, tehet mert érezhette ha tehecségeit megesmérvén észre vette, hogy sem teremtési lelke, sem organisalo képessége nincs, hiánzott tehát a szellem, az elv, az irány, mert nem tüzéki az egyesültek munkáját, ki mégis hangossan vitte vezér- szerepét s' ki csak az ő intése szerint akarná hogy forogjanak a-planéták. 5z[échenyi] elmondhatja hogy leggélénkebb bizonyítványát adák épen az egyesületek, hogy a magyarról felállított jellemzései hely essek, mert alkalmat adván a' nemzetnek, ezt mire sem tudá használni és elfajulcságát valamint ájulcságát és tenni nem tudását nyilvánitá. Igaz tudja és tudta vele együtt minden gondolkodó hogy ezen fajnak kell vezér, csak azt kell sajnálni, hogy ily vezérnek valaki ajánlkozik, szerepét elfelejti. Ki irányt akar adni a' már öszve gyűlt munkásoknak és a' dolog tárgyát kitűzni, annak nem szabad magát izolálni, nem szabad függetlendesdit játzani, hanem lelkiesméretessen tartozik közmunkáim és szigorúan őrködni, hogy a' nyert erő ne lankadj ék; de ha e helyett még maga szét veri e'munkásokat ide stová hajtja ujabb és ujabb tárgyakra, makacs és elkényeztetett gyermek modorban, ötletek és phantasiak szerint és szünetlenül zsémbelve, akkor az aratott minőség éppen nem kétes. 168