Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)
Nagy Károlytól: Gróf Széchenyi István mint nyilvános személy (public caracter) - forrásközlés • 157
Emberkénk koponyája nem volt elég erős ezen különben igen természeti jelenet felfogására. A kis agyvelőt, mely különben is az Aristocratai és katonai szesz által egy kis szédületben volt, a' roppant popularitás, a' lelkesülés, a' bálványozáshoz hasonló zaj és taps, a 'Nép Vezér (tribun) fogalma s. a. t tökélletessen felfordították. Ő hitte és vallotta, hogy mindezt ö csinálta; hogy mindez az ő teremtői szava után jött létre, s hogy következőképen ő minden, és a' nemzet semmi; ő a' művész, anyag a' nemzet, ő a' lovag, a' nemzet a 'paripa s. a. t. Nem egyszer dicsekedett, hogy mit tett a' kis kapitány! Es mit hát? Ezen agyvelő felfordulás okozta, hogy birtokossá a'felfordultnak, testileg és lelkileg azonnal paralysálva, 23 nullificálva 24 volt. A' magát túlbecsülő, a' magának természeten felüli erőt tulajdonító, minden aplombját 25 elveszti, ő többé nem orientálja magát. Emberünket gőge és példa beszéddé vált hiúsága idő előtt meg nem rontja, észre jöhet és láthatja miként álnak a' dolgok, ekkor hasznavehető tagja maradhat a' társaságnak, kitünőleg eszközölhet is. Oly állapotban és helyzetben, melyben Széchényi a Nemzet ellenében volt, sebesen kell eszközleni, (mit csak józan ön állapotban lehet) s itt a' temporizálás 26 , a' hosszú pórázra eresztés, bizonyos veszteség; - O-Connel 21 élete elég tanulmányt mutat -, Széchenyi éveket és éveken keresztül ön becses maga magos személyével bíbelődött és önbiográphjává tökélyült, egy két emészhetlen ideáját szakadatlanul rágta. Második körülmény melyet Széchenyi felfogni soha képes nem volt, azon kifejlési irány (vagy nem, genus) mely természetes egybekötésben van valamely Nemzet életmü-üvével. Minden nemzet vagy társaság kivétel nélkül csak akkor és ugyfejlődhetik, akkor és ugy mehet javulása, nemesülése eleibe, ha vágyai és hajlamai, sajátságos ideái, eredeti geniusa s.a.t. szerint mozoghat. Ez természeti törvény, s ki ezt elismerni nem képes, bizony csak lépjen le a'színpadról, le a' magas paripáról. Széchenyi tehát soha sem volt képes észrevenni, hogy csak annyiban nyerte meg a' Nemzet sympathiáját, találta készen a' hazafiakat, a' hol és anyiban képes volt azon húrokat megpendíteni, mellyek abba a' Nemzeti élet harmóniájába vágnak. Egyéb pengetéseit, milyenek a' már említett önbecsen személye leírása egész a'fulladásig, meg egy rakás mellék ötlet és ízetlen elménczkedés s.a.t a Nemzet és haza ugy vette, mint veszi a'szerelmes atya elkényeztetett gyermekének csinytalanságait; később válvonitva, sajnálkozva - ha szünetlen, kaczagva. Ha a' számtalan példa Széchenyi előtt mit sem bizonyít, ha a Nemzet mint nyílt könyv, reá nézve nem tanulmány; ha ő kivételként tekinti mint rendkívüli tüneményt magát, ha ön személyén képes egyedül okulni? okulhatott látván, miként távozik tőle egyenkint a' hazafi sor, míg az egész Nemzeti tömeg szélled, a' mint távoznak ama emiitett öszhangzó vibrátiók, a' mint fordul, kereng, és zavarodik az eredeti idea. Egyik bal véleményétől megszabadul Széchlmyi] átlátván, hogy nem Őisolálta magát, hanem a Nemzet isolálta őt. Széchenyipoliticai élte és halála sajnossabb, mint tanulmányos, egyik illusiója, egyik csalódása, a' lelkesült magyarnak, önbizalmi csökkenés; vesztett remény és bizalom 160
