Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Nagy Károlytól: Gróf Széchenyi István mint nyilvános személy (public caracter) - forrásközlés • 157

Emberkénk koponyája nem volt elég erős ezen különben igen természeti jelenet felfogására. A kis agyvelőt, mely különben is az Aristocratai és katonai szesz által egy kis szédületben volt, a' roppant popularitás, a' lelkesülés, a' bál­ványozáshoz hasonló zaj és taps, a 'Nép Vezér (tribun) fogalma s. a. t tökélletes­sen felfordították. Ő hitte és vallotta, hogy mindezt ö csinálta; hogy mindez az ő teremtői szava után jött létre, s hogy következőképen ő minden, és a' nemzet semmi; ő a' művész, anyag a' nemzet, ő a' lovag, a' nemzet a 'paripa s. a. t. Nem egyszer dicsekedett, hogy mit tett a' kis kapitány! Es mit hát? Ezen agyvelő felfordulás okozta, hogy birtokossá a'felfordultnak, testileg és lelkileg azonnal paralysálva, 23 nullificálva 24 volt. A' magát túlbecsülő, a' magának természeten felüli erőt tulajdonító, minden aplombját 25 elveszti, ő többé nem orientálja magát. Emberünket gőge és példa beszéddé vált hiúsága idő előtt meg nem rontja, észre jöhet és láthatja miként álnak a' dolgok, ekkor hasznavehető tagja maradhat a' társaságnak, kitünőleg eszközölhet is. Oly ál­lapotban és helyzetben, melyben Széchényi a Nemzet ellenében volt, sebesen kell eszközleni, (mit csak józan ön állapotban lehet) s itt a' temporizálás 26 , a' hosszú pórázra eresztés, bizonyos veszteség; - O-Connel 21 élete elég tanul­mányt mutat -, Széchenyi éveket és éveken keresztül ön becses maga magos személyével bíbelődött és önbiográphjává tökélyült, egy két emészhetlen ideá­ját szakadatlanul rágta. Második körülmény melyet Széchenyi felfogni soha képes nem volt, azon kifejlési irány (vagy nem, genus) mely természetes egybekötésben van valamely Nemzet életmü-üvével. Minden nemzet vagy társaság kivétel nélkül csak akkor és ugyfejlődhetik, akkor és ugy mehet javulása, nemesülése eleibe, ha vágyai és hajlamai, sajátságos ideái, eredeti geniusa s.a.t. szerint mozoghat. Ez termé­szeti törvény, s ki ezt elismerni nem képes, bizony csak lépjen le a'színpadról, le a' magas paripáról. Széchenyi tehát soha sem volt képes észrevenni, hogy csak annyiban nyer­te meg a' Nemzet sympathiáját, találta készen a' hazafiakat, a' hol és anyiban képes volt azon húrokat megpendíteni, mellyek abba a' Nemzeti élet harmó­niájába vágnak. Egyéb pengetéseit, milyenek a' már említett önbecsen szemé­lye leírása egész a'fulladásig, meg egy rakás mellék ötlet és ízetlen elménczke­dés s.a.t a Nemzet és haza ugy vette, mint veszi a'szerelmes atya elkényeztetett gyermekének csinytalanságait; később válvonitva, sajnálkozva - ha szünetlen, kaczagva. Ha a' számtalan példa Széchenyi előtt mit sem bizonyít, ha a Nemzet mint nyílt könyv, reá nézve nem tanulmány; ha ő kivételként tekinti mint rendkívüli tüneményt magát, ha ön személyén képes egyedül okulni? okulhatott látván, miként távozik tőle egyenkint a' hazafi sor, míg az egész Nemzeti tömeg szélled, a' mint távoznak ama emiitett öszhangzó vibrátiók, a' mint fordul, kereng, és zavarodik az eredeti idea. Egyik bal véleményétől megszabadul Széchlmyi] át­látván, hogy nem Őisolálta magát, hanem a Nemzet isolálta őt. Széchenyipo­liticai élte és halála sajnossabb, mint tanulmányos, egyik illusiója, egyik csaló­dása, a' lelkesült magyarnak, önbizalmi csökkenés; vesztett remény és bizalom 160

Next

/
Oldalképek
Tartalom