Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Dobos Gyula: "Emelt fővel..." Élet- és pályakép Perczel Miklósról • 7

fel az egyenlőtlen küzdelmet Haynau főerőivel. Amikor Bem súlyos vállsérülését követően alkalmatlanná vált az irányításra, nem volt egyetlen ember sem, aki átvette volna a főparancsnoklást. Perczel Mór Bem kérésére sem vállalta el a már vesztesnek tűnő csatában a fővezérletet. A temesvári csatát követően Kmetty és Vécsey mintegy 12 000 fős serege rendben érkezett meg Lúgosra, de Dembinszky Henrik 15 000-es csapata teljesen szétzilálva. Bem itt még egyszer megkísérelte Perczel Mórt főparancsnoknak megnyerni, ám ő nem vállalta, mondván „ennyi ügyetlenség és árulás következményeit" úgysem lehet többé helyrehozni.

37 18 év az emigrációban Augusztus 13-án a Perczel testvérek már Orsovánál tartózkodtak. A jelenlevők által összeadott 90 arany megalapozta szívélyes fogadtatásukat a korrupt török vezetőknél. Miközben az emigrációba igyekvők törökökkel gyepre telepedve, szinte idilli környezetben csibukoltak, serbetet és kávét fogyasztottak, hallgatták a törökök együttérző szavait, akik régi ellenségüket, a „muszkákat" szidták, talán ugyanakkor rakatta a magyar honvédek puskáit Görgey Világosnál gúlába, és adta meg seregét az oroszok kényekedvére. A következő napokban sorra érkeztek a szabadságharc jeles személyiségei Mészáros Lázár, Dembinszky Henrik álnéven, francia útlevéllel és jelentős kísérettel. A tényleges török határt Perczel Mór tábornok, Perczel Miklós ezredes, Somsich János és Halász József őrnagyok, Makay Sándor, Krassó-Szörény vármegye alispánja és még 35 társuk 1849. augusztus 16-án lépte át. Tolmácsuk Epeminondas nevű görög forradalmár volt, akinek nevét Perczel Mór Décsi századosra „magyarosította". Miközben a törökök minden katonai tiszteletet megadtak és barátságukról biztosították őket, elvették fegyvereiket, csak a tábornokkal tettek kivételt. Mivel valójában nem számíthattak arra, hogy valaha is visszakapják, ezért a törökök jóindulatának fokozására inkább odaajándékozták azokat. Kalocskó török kapitány örülhetett Perczel Miklós családi ereklyének számító kardjának, amely a családi hagyományok szerint nagy korhely, de kiváló katona, Perczel Tamásé volt egykor, amellyel Szenttamásnál Perczel Miklós élethalálharcát vívta egy szerviánussal. Turnu Szeverinben érte utol őket Kossuth Lajos és népes kísérete. Itt tudták meg a szomorú hírt, egy örömtől sugárzó arcú oláh adminisztrátortól, hogy Görgey seregestől megadta magát Világosnál az oroszoknak. Útjuk következő állomása Viddin volt, ahol továbbra is érezték a török vendégszeretetet, de tapasztalták a bolgár alázatosságot és közömbösséget is a magyarokkal szemben. Viddin valóságos táborvárossá vált, hiszen augusztus végére a Bemmel érkezett 3000 honvéd mellett közel 1500 lengyel és 16